Századok – 1910

Történeti irodalom - Kármáu; Miklós: Szent Ambrosius milanói püspök közéleti munkássága. Ism. Révay József 835

835 TÖRTÉNETI IRODALOM. (Temesvár halhatatlan művészéről) írt tömör részlet Szentkláray és Nyáry munkái mellett is használható derék összefoglalás. A vándorművészek sorában már 1724-ről tud egyről, curiosumnak pedig érdekes az az adata, hogy Mercy generális 1727-ben Temesvárt egy 172 éves embert festetett le a 164 éves feleségével együtt. Szoborművekben Temesvár egyelőre szegény ; nagyobb régi szobrai bécsi művészeknek, nem egyszer csak kőfaragóknak nem éppen drága alkotásai. Schwefelberg Mihályban Berkeszi a vésőművészet mesterére bukkan ; a következő lapok közt egy 1799-ben előadott víg operának a színlapja van hív fac-similében ; a zenészek közül Limmer Ferenczczel és Jáborszky Mihálylyal foglalkozik részletesen. Mindezt véges-végig kritikai apparátussal kiséri, élvezetes stílusban írja városa iránt (mindig kiérzett) nagy szeretettel. Éppen a tudományos módszere és élvezetes előadása közt levő összhang teszi nagybecsűvé e könyvet, melynek szép kiállítását leginkább Temesvár város közönségének nagy támogatása tette a Múzeumtársulatnak lehetővé. A könyvet 32 szépen sikerült illustratio díszíti ; igazán becsessé azonban a tartalma teszi, a melyért jogosan szerepelhet művészettörténeti forrásmunkáink között. GR. Kármán Miklós : Szent Ambrosius milanói püspök közéleti munkássága. Tanulmány a Kr. u. IV. század köztörténetéből. Budapest, Hornyánszky, 1909. N. 8-r. 84 1. A czímben jelzett bölcsészetdoctori értekezés czélja : bemutatni Ambrosius politikai (és — mondjuk — társadalmi) működését, bemutatni államférfiúi és egyházkormányzói kiválóságát, s ismertetni az eredményeket és sikereket, melyeket az uralkodókra való befolyása révén elérnie sikerűit. Az első fejezet általánosságban vázolja a keresztény egyháznak a római államhoz való viszonyát. E viszony fejlődése folytonos haladást mutat az egyház javára, mely végűi is abban csúcsosodik ki, hogy a kereszténység államvallássá lesz. Az állam és egyház közt századokon át folyt élet-halálharcz úgy keresztény, mint pogány részről kiváló erőket, igazi nagyságokat szólít a sorompóba. Ilyenek voltak : Tertullianus, Cyprianus, Ambrosias., pogány részről pedig Decius, Symmachus, hogy csak a legnagyobbakat említsem. E küzdelmek során, melyek egyaránt folytak politikai és irodalmi téren, messze kimagaslik az apologéták titáni küzdelme s a tüneményes egyházpolitikus és moralista : Ambrosius emberfeletti erővel és fanatismussal végzett consolidáló munkássága. Kármán a kereszténység és pogányság nagy