Századok – 1910

Történeti irodalom - Berkessi István: Temesvári művészek. Ism. Gr. 834

834 TÖRTÉNETI IRODALOM. — közvetítve kelet és dél felé, ott, hol a germán »Drang nach Osten« és a pánszláv eszme határai súrolják egymást. Az Anjouk, a Hunyadiak és a nagy erdélyi fejedelmek példája szerint. Ez a lelkes parainesis zárja be a szerencsésen megírt, helyenként pathetikus, de mindvégig emelkedett szellemben megírt tanulmányt, DR. PETHŐ SÁNDOR. Dr. Berkeszi István : Temesvári művészek. Kiadja a Délmagyarorsz. Tört. és Rég. Múzeumtársulat és Temesvár szab. kir. város közönsége. 8-r., 144 1. Temesvár, 1910. Berkeszi István most megjelent kötete nemcsak a vidéken megjelent könyveknek hosszú idő óta és hosszú időre egyik legszebbike, hanem a magyar kulturának is jelentős eseménye s ha abban Temesvár városa fokmérőjéül szerepelhet, bízvást mondhatjuk, hogy ez a fejlett kulturájú város, a Délvidék góczpontja, e téren is méltón állja meg a helyét. Berkeszi munkája Temesvár művészi életéről nagy részletességgel, kritikailag jól megrostált adatok tekintélyes tömegével, kedves sorozatban, élvezetesen, gondosan s a mi a fő, megbízható módon rajzol képet. A könyv minden egyes sora hozzáértéssel és nagy lekiismeretességgel készült s így nemcsak Temesvár kultúrájának történeti összefoglalásában alapvető munka, hanem a magyar művészet történetében is nélkülözhetetlen forrásmű marad. Elég ennyit megállapítanunk s akkor belátunk két század érdekes művészi törekvéseibe, a múltnak változatos, tarka képeibe ; megtudjuk, hogy Temesvárt a festészetnek, szobrászatnak és építészetnek, de más művészeteknek is érdekes históriai múltja van. Ez a mult kinyomozhatólag a törökvilágba nyúlik vissza. A derék Wathay Ferencz a XVII. században a török rabja volt Temesvárt ; nem is röstelte a saját »talponveretését« lefesteni. Schieszl Ferdinánd Katalin-képe, a belvárosi plébánia-templomnak dísze, jövőre másfélszázadik évét éli. Dániel Konstantin, a »szerb Tiziano« nemcsak mint művész, hanem mint ember is figyelmet érdemel. Tanítványai többször emlegették, hogy a jeles művésznek mestere soha sem volt, külföldi remekműveket sohasem látott. Berkeszi bebizonyítja, hogy ez Dániel Konstantinnak csak a fiatalkorára vonatkozik, később kétízben is járt Olaszországban s valószínűleg megfordult Bécsben és Németországban is. Művészete a jarkováczi ikonosztáz képeivel ért tetőpontot. Ezeknek a többi műveinek méltatása, általában Dániel Konstantin jellemzése és életrajza a kötetnek jellemzően legszebb részlete. De evvel megmondottuk azt is, hogy a többi is becses : Melegh Gáborról rokonszenves képet ad, a Brockyról