Századok – 1910

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: A magyar kultura nemzeti hivatása. Ism. Pethő Sándor 832

történeti irodalom. 833 Tisza István utolsó nemzetiségi hitvallásáig. Jól esik nekünk, hogy a kolozsvári rector a történeti következtetésekben nem indult hivatalos fémjelzések után. Szent Istvánt a magyar szabadelvűség első hazárd játékosának mondja (7. 1.) ; a szabadság és jogegyenlőség csaknem korlátlanságig való kitérjeszkedésében a magyar nemzet túlságos liberalismusát látja (20. 1.), melynek ellensúlya s az alapjában elhibázott és kathedra-szellemű nemzetiségi törvény orvoslata egyedül a magyar vezérkultura folytonos fejlesztése. Idézi egy angol publicistának következő tanulságos szavait : Magyarországot a magyarok teremtették meg és senki más, csak a magyarok tarthatják fenn. Hiba volt tehát az alsóbbrendű fajok basztard szójárásainak — melyek a civilisatiót csak tönkre tehetik, de bizonyára megmutatták, hogy megteremteni nem tudják — fenmaradását biztosítani. A magyar nemzetiségi politika történetének fő tanulságait Szádeczky : 1. a politikai nemzet demokratikus szellemében, 2. türelmes, befogadó, szinte érzéketlen faji jellemében és 3. a magyar államszervezet assimiláló képességében látja, mely a jövevényt, a vendéget már a második nemzedéknél szívvel-lélekkel magyarrá tette. A magyar művelődés expansiójának diadalát látja érczbe vésve a kolozsvári Mátyás-szoborban és mellékalakjaiban. Megvalljuk, jóleső érzéssel olvastuk a következő lelkes, áradozásában is frappáns mondatokat. »Itt áll előttünk a legszebb magyar szobor, a pozsonyi német eredetű, de leglelkesebb magyar szobrász mesterműve : a legnépszerűbb magyar király dicsőségének hirdetője. Főalakja a legendás hős és tudós magyar király : Hunyadi Mátyás, kinek dédapja még oláh kenéz volt. Balján Bécs és Ausztria magyar kormányzója hajtja meg a kétfejű sasos zászlót : Szapolyai István, kinek bölcsője Szlavóniában ringott. Előtte az erdélyi vajda, a kenyérmezei hős Báthory István, az Árpád-korban bevándorolt német Gut-Keled nemzetségből. A király jobbján az őszszakállű Magyar Balázs, a régebbi erdélyi vajda képviseli az ázsiai ősmagyar fajt, talán a másik kenyérmezei hőssel, a törökverő hős felföldi Kinizsi Pállal, ha ugyan az ő nevében is nem a szláv kenézek ivadéka rejlik.« A kolozsvári egyetem nemzetiségi hallgatóihoz intézett erőteljes és dictiosus felszólítással végződik ez a történeti elmefuttatás, melyben a magyar kultura s az egységes haza iránt való szeretetre buzdítja őket. Egyúttal utal annak világtörténelmi hivatására, a mely éppen nem szűnt meg, csak átalakúlt. Ez a hivatás abban áll, hogy saját egyéniségét megtartva, az európai népek társaságában méltó helyet foglaljon el, másrészt pedig az egyetemes kulturát — föleresztve saját eredményeivel