Századok – 1910

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: A magyar kultura nemzeti hivatása. Ism. Pethő Sándor 832

832 TÖRTÉNETI IRODALOM. választotta ki, de a teljesség kedvéért, a már megjelent, köztörténeti fontossággal bíró okiratokat is beolvasztotta a gyűjteménybe, a mit csak helyeselnünk lehet. Valamennyit a pontos, lelkiismeretes, apróságokra is kiterjeszkedő közlés jellemzi, mert a szerkesztő a már kiadott okiratokat mindig egybeveti az eredetiekkel, s így sok rontott szöveget és hibás olvasást javított meg.1 A kötetek, melyeknek tartalmáról a tömören, nagy gonddal és, a mi természetes, meleg szeretettel megírt bevezetések alaposan tájékoztatnak, így az erdélyi történelem nélkülözhetetlen forrásai. DR. LUKINICH IMRE. A magyar kultura nemzeti hivatása. Dr. Szádeczky Lajos rectori székfoglaló beszéde. Kolozsvár, 1910. A kolozsvári egyetem magnificus rectora, a ki az erdélyi történelem nem egy homályos részletét tisztázta vagy dolgozta fel eddigi tiszteletreméltó történeti munkásságában, kiadta azt a beszédét, melylyel beköszöntötte s egyúttal megjelölte rectori működésének aiapirányait. Rövid, de adataiban annál tömöttebb visszapillantást vet a magyar műveltség néprajzi synthesisére egész a turáni népek bölcsőjéig, megállapítva és figyelembe véve a magyarságba folyvást olvadó idegen adalékok jelentkezéseit. Leszögezi azt a sajátságos tényt, hogy a magyar nemzet még ma is csupa faji, nemzetiségi, társadalmi és felekezeti szakadék. Ennek daczára azonban kétségtelennek látja a magyar nemzeti kultura egységét és elvitázhatatlan felsőbbségét, mely bár együtthullámzott az emberiség áramlataival, sohasem szűnt meg magyarnak lenni és lényegébe felszívni az idegenből átfolyó hatásokat. így történhetett, hogy a legmélyebbre ható sociális és politikai reformok sem tudták közömbösíteni vagy megakadályozni ennek a műveltségnek kiteljesedését. A magyar nemzetiségi politika bölcsészeténél az erdélyi ember aggódó hazaszeretetével, de egyszersmind az új megállapításokat ajándékozó történetíró meggyőződésével tekinti át a fejlődés pragmatikáját az első magyar királytól Eötvösig, sőt 1 Pl. Chernel Pál 1670 május 4-iki levele Telekihez. (Megjelent Tört. Tár. 1891. 241—43. 11.). A két közlés közt ilyen eltérések vannak. Tört. Tárban: »Őnga siettében levele«, Gergelynél : «siettető levele«. — »őnga emlékezetben sem téteti«, Gergelynél: »emlékezetben nem tétette azt«. — »Bizonyos privata personákat« »bizonyos számú privata personákat« helyett. — »Kabogy nevű vagyon«, »Kabogy nevű váracskája vagyon« helyett. »Anathemizáltatni«, mnatomizáltatni« helyett. »Cum conteníi«, i »cum contenta« helyett stb. Vagy Teleki Jánosné levele Teleki Mihályhoz 1663 jun. 19-ről. (Tört. Tár. 1893. 169. 1.), stb., mint ezt az összehasonlításokkal megállapítottuk.