Századok – 1910

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. III. IV. V. köt. Ism. Lukinich Imre 826

877 TÖRTÉNETI IRODALOM. 1660, vagyis Nagyvárad elfoglalása óta, a török hódítás sohasem szünetelt. Ennek esett áldozatául a Partium, végzetessé váló gazdasági veszteséget okozva ezzel Erdélynek, majd fokozatosan Kolozs-, Doboka- és Belsőszolnokmegyék tekintélyes része. 1670-től kezdve a török hódoltság iránya délen az Erdélyi érczhegység bányavidéke, s ezért újabb követeléseik tárgya itt Halmágy vidéke 49 faluval, északon ellenben a kolozsi és désaknai sóbányatelep, melyeket tervszerűen, a szomszédságukban lévő területek behódoltatásával akartak megszerezni. Valóságos élethalálharcz az, melyet Erdély — egyelőre azonban kétséges eredménynyel — fennmaradásáért folytatni kénytelen, s melyről az ismertetett kötetek részletesen tájékoztatnak. E kötetek átlapozása után látjuk, hogy Teleki személye Erdély ügyeinek intézésében mindinkább előtérbe nyomul ; nincs fontosabb dolog az udvarban, melyben neki tevékeny szerepe ne volna. Bethlen János (1667 márczius 3.) meg is írja neki, hogy »lehetetlen dolog, kegyelmed udvarhoz való menése nélkül az dolgok jól folyjanak«. Levelezéséből ítélve, úgyszólván már most ő áll az események középpontjában, az ő kezében futnak össze a tárgyalások szálai ; ő a magyarországi interessatusok és menekültek s a fejedelmi udvar bizalmi embere, kit megbízható és értelmes közvetítőnek tartanak a császáriak is. Politikája, politikus egyénisége kezd határozottabb körvonalakat venni, s már most lehet következtetnünk politikai pályája emelkedésére s Erdély közéletében való érvényesülésére. A kötetek egyébiránt fontos és hű tükrei az erdélyi közvéleménynek is. Éppen abban rejlik a missilisek fontossága, hogy a közhangulatról tájékoztatnak, mert a levélírók érdekei, vágyai, törekvései, sérelmei leplezetlenül és őszintén jutnak napvilágra és politikai szereplésök nem egy rúgója tárul szemeink elé. Az V. kötetben fölötte tanulságos Bánffy Dénes és Apafy viszonyának folytonos elhidegülése, úgyszintén Béldi Pál és Bánffy Dénes közt észlelhető ellentétek fokozatos kiélesedése. Maga Teleki Mihály is, mint egyén, mint férj és családapa, tulajdonképen most lesz ismeretessé előttünk. Jókedvű, társaságot kedvelő, ki nem veti meg a poharazást sem barátai kedvéért, bár egészsége azt mindannyiszor megsínyli ; gyengéd és valósággal szerelmes férj, kinek esze üres idejében mindig »édes feleségé«-nél időz ; aggódó és gondos apa, kit gyermekeiről minden apróság érdekel s kinek az okoz legnagyobb örömet, ha övéinek »ujságok«-kal s egyéb ajándékokkal kedveskedhetik. A szerkesztő, Gergely Samu, e kötetek anyagát túlnyomó részben ismeretlen, az itt kiadott okiratoknál többszörösen tömegesebb — egyébként szintén értékes — levéltári anyagból