Századok – 1910

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. III. IV. V. köt. Ism. Lukinich Imre 826

829 TÖRTÉNETI IRODALOM. azért a felsőmagyarországi részeken mutatkozni kezdtek az elégedetlenség jelei. A bécsi udvar tehát, mely az áruló Panajott útján tudott Apafy ismételt követségeiről s azok feladatáról s értesült egyúttal a Felső-Magyarországban észlelhető nyugtalanságról is, 1669 ápr. 14-ére értekezletet hirdetett Eperjesre s erre Apafyt is meghívta. Erdélyben sok reményt nem fűztek hozzá. »Az magyarországi atyafiak dolga, nem kétlem, bajos nem volna«, írja (1669 máj. 12.) Bánffy Dénes Telekinek, s valóban az eperjesi értekezlet eredménytelen volt. Apafy azonban rokonszenvét az interessatusok ügye iránt ezek után sem titkolta. »Kegyelmetek úgy higyje azt, hogy az mi kegyelmes urunk ő nagysága, valamint én megmondottam kegyelmeteknek, valamint lehet, bizony vérével is kész vallásának, nemzetének szolgálni«, írja nekik Teleki. Ennél többet a porta kétes magatartása és az interessatusok tájékozatlansága és készületlensége miatt egyelőre Apafy sem tehetett. Az interessatusok felfogása szerint azonban Magyarország és Erdély szorosabb kapcsolata a múltban, Erdélyre azt a hagyományszerű kötelességet rótta, hogy befolyásának érvényesítését Magyarország belpolitikai életében legalább megkísérelje. Apafy visszahúzódó, túlóvatos álláspontját kedvezőbb irányban befolyásolni, volt czélja Ispán Ferencz követségnek, ki Teleki támogatása mellett már 1669 végén megjelent a fejedelmi udvarban. Egyelőre azonban tétlenül vesztegelve volt kénytelen idejét eltölteni, mert Apafy mindaddig, míg Rozsnyai Dávid a portai resolutióval meg nem érkezik, végleges választ adni vonakodott. Ez az időhaladék a bécsi udvar törekvéseinek fölötte kedvezett, mert most kísérletet tehettek arra nézve, hogy Apafyt az interessatusok támogatásától elvonják. Kászonyinak követi tiszttel újból való megbízatása azonban éppen nem volt szerencsés diplomatiai lépés ; a jezsuita ekkor már hitelét vesztett egyén volt Erdélyben. »Hogy nagyságod böcsülettel lássa, az szükség, — írta Teleki Kászonyira czélozva a fejedelemnek — de igen mellé, Kegyelmes Uram, nem kell ereszkedni. Az, elhiszem, színes mesterséges szavaival azon leszen, hogy Nagyságodból holmi dolgokat kitanulhasson« (V. 114.), bizonyára Rozsnyai követségére s a fejedelmi udvarnak az interessatusokhoz való viszonyára vonatkozólag. »En váltig megmondtam uram ő kegyelmének, — tudósítja Bornemisza Anna Telekit — szóban ne ereszkedjék vele, ő kegyelme mondja, nem cselekszi«. Kászonyi 1670 márczius 29-én volt kihallgatáson Apafynál. A tárgyalásokról Telekit, ki Kővárt tartózkodott, azonnal többen tudósították. »Az Kászoni uram követsége, Kegyelmes Uram, meglátszik, egészen csak formalitásokból áll és annak színe alatt,