Századok – 1910
Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. III. IV. V. köt. Ism. Lukinich Imre 826
828 TÖRTÉNETI IRODALOM. hamarosan elseperte. Az erdélyi közfelfogás kezdi magát a magyarországival azonosítani, mely tudvalevőleg az utóbbi évek sérelmei, főleg a vasvári béke miatt sürgős orvoslást követelt. Az elégedetlenek, az ú. n. interessatusok, nem is titkolták, hogy törekvésükben az erdélyiek hathatós közreműködésére számítanak s már 1667 elején felszólítják Apafyt, hogy befolyását érdekükben a portán érvényesítse. A fejedelemasszony Erdély semlegessége mellett foglalt állást, Telekit is, kinek befolyása napról-napra növekedett, erre hívja fel. Febr. 24-én kelt levelében kéri, hogy »az élő Istenért, afféle dologban ne elegyíttesse uramat ő kegyelmét ; nem veszi kglined eszében, magában uram ő kglme az micsoda veszedelemben esnék, senki ki nem venné belőle, csak hagyjanak békét ő kglmének ; nem tudja-é kglmed, az török s az német egy?« A fejedelemasszony levelének utolsó megjegyzését maga Teleki is aláírta. »Az bizonyos, — úgy mond — az német az törökkel igen öszvealkudt az magyar veszedelmivel«, — de viszont — »ha az porta akaratjábul és segitségivel mit cselekszik ő nga, még penig az portának hasznára, azért nem félhetni veszedelemtül«. A viszonyok újabb alakulásai azonban egyelőre Bornemisza Annának adtak igazat. Kitűnt ez mindjárt Zólyomi Miklós szökéséből s ezzel kapcsolatosan a porta magatartásából. A portán hagyományossá váló szokás volt a fejedelemjelöltek dédelgetése ; ismeretes, mennyi kellemetlenséget és aggodalmat okozott I. Rákóczy György idejében is Székely Mózes és Zólyomi Dávid, kikben a porta alkalmas eszközöket látott újabb követelések támasztására. A nyugtalan és gyanakodó természetű Zólyomi Miklós a Vajda-Hunyadért és az ahhoz tartozó nagy uradalmakért folytatott perét elvesztvén, hagyta el Erdélyt s keresett a portán igazságot, mely ügyét természetesen felkarolta. Komoly fejedelemjelöltnek ott sem tartották ugyan, de ajánlatait meghallgatták s ezzel állandó nyugtalanságot okoztak Apafynak. A fejedelem mindamellett összeköttetéseit az interessatusokkal nem szakította meg s érdekükben tovább is fáradozott. 1667 áprilisában Baló Lászlót küldte el Kandiába a nagyvezérhez követségben, feltárván előtte a helyzetes és törekvésüket, a kitől azonban langyos biztatásoknál és óvatos nyilatkozatoknál egyebet nem kapott. Eredménytelen volt Inczédi Péter követsége is 1667 októberében. »A veleje a dolognak, melylyel Inczédi jött, ez : Ha mégis két vagy három esztendő eltelnék, azután mégis meg lehetne, de most dolgok lévén miképpen bontsák fel békességeket az némettel ?« írta a fejedelem Telekinek. Apafy az eredménytelen követ járásokról az interessatusokat kimerítően tájékoztatta ugyan és őket türelemre és nyugalomra intette, de
