Századok – 1910

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Bakics Pál; II. Brankovics György és Csernovics Arzén. - I. közl. 725

BAKICS PÁL, II. BRANKOVICS GYÖRGY ÉS CSERNOVICS ARZÉN. 731 Brankovics György ekkor már Bécsben volt, a hová vérmes reményei és nagyravágyása csábították, de a hol osztrák kelepczét állítottak neki, melyből többé ki nem szabadulhatott. Csak keveset tudtunk eddig Brankovicsnak 1689-től 1702-ig terjedő bécsi tartózkodásáról és az udvari körökkel való érintkezéséről. Most erre vonatkozólag is felvilágosítást nyújtanak Radonics adatai. Brankovicsot 1689-ben, Szendrő és Nándorfehérvár megvétele után, a Szerbiában harczoló császári hadak egyik vezére, Bádeni Lajos fogta el Fetislanban, miután a gyanús embert, ki a népet a szerb deszpotaság felújítására és önmagának fejedelemmé emelésére bújtogatta, a fetislani táborba csalta és ott mint impostort letartóztatta. Onnan erős katonai őrizettel, egész csendben, Nagy-Szebenbe küldé, majd Bécsbe szállíttatá, »zumahlen dieser Brankovich nit allein dass von eur. kays. may. erhaltene diploma malitioserweis missbraucht, sondern vermittels dessen sich absolute vor einen despoten von Servien, Illyrien, Mysien, Bosnien, Syrmien und villen anderen provincien mehrers auf werfen wollen, auch zu dem ende die restitution aller dieser länder ohne alle scheue als rechtmässiger erbe praetendiret.« Az áldeszpotát a bécsi városi rendőrség vette át a haditanácstól. Eleinte az udvari kórházépületben kvártélyozták el, a hol egyhuzamban három évet töltött. 1692-ben átköltöztették Donner Andrásnak a Fleischmarkton levő »Arany medve« czímü vendéglőjébe, de Brankovics ott nagyon kellemetlen vendég volt. Valószínűleg a más házában ő akart úr lenni. Azonkívül a fogoly őrizetére kirendelt katonaság terhére és kárára volt Donner vendéglőjének, a mint ez Donnernak 1701. évi márcz. Il-iki panaszából kitűnik, melyet az alsóausztriai kormány elé terjesztett. »In seinem würthshaus ein grosses praeiudicium besonderlich darumb beschieht, aida weilen dieser raizische obriste mit villen Soldaten ferwachtet und selbe gleichsamb eine Wachstuben aufrichten thun, wodurch die einkehrenden frembte und andere leuth davon abgehalten und anderswohin aus scheu ihre einkehr zu nehmen gedrungen werden, hingegen das würthshaus lähr stehen, selbiges verschlagen und der Donner an der sonst ihme gebührenden nutzung verhindert wurde . . .« Donner tehát alig várta, hogy szabaduljon Brankovicstól és nem szűnt meg kérelmeivel ostromolni a hatóságokat, hogy lakoltassák ki ezt a tűrhetetlen embert. A sok sürgetésnek az lett a vége, hogy az udv. haditanács 1702-ben egybefoglalta Brankovics dolgait és végleges döntés czéljából a császár elé terjeszté. Ezt a fölterjesztést, mely teljes világot vet az áldeszpot (Wahn-Despot) személyére, a bécsi haditanács levéltárának eredetijéből egész terjedelmében közli Radonics. Megtudjuk belőle : »dass dieser Georgíus Brankovich