Századok – 1910

Tárcza - Váczy János: Gyulai Pál † 67

TÁRCZA. GYULAI PÁL 1826—1909. A történetírás múzsája is gyászba öltözik Gyulai Pál halálával. Fájdalmas megilletődés rezg át szívünkön, s a veszteség érzése annál sajgóbb, minél több szempontból tűnik elénk oly gazdag eredményű pályája. Irodalomtörténeti s kritikai eszméi, a melyek a XIX. század második felének magyar szellemi életét áthatották, haladásunk fejlesztőj elemeivé váltak s. új forrásokat nyitottak, a melyekből történetírásunk eddig is meríthetett, összes műveinek közkézre jutásával pedig még dúsabb táplálékot kölcsönözhet. Korszakos hatása nemcsak kitűnő műveiben, hanem egész munkásságában, egész pályájában is határozódik. Jóllehet a Vörösmarty M. életrajza, a Katona József és Bánk bánja, emlékbeszédei, essayi, műbírálatai önmagukban is büszkeségei irodalmunknak s értekező és szónoki prózánk legművészibb termékei : e művek általános szelleme, az ítéletalkotás új s eredeti szempontjai, a nagy költők s államférfiak jellemének biztos és eleven vonásai, a nemzeti élet fejlődésében az új változások tényezőinek éles szemmel való felismerése s az irodalom méltóságának minden körülmények közötti megőrzése avatják őt az első magyar írók, nemzetünk nagy tanító mesterei közé. Senki sem gazdagította annyi eredeti eszmével irodalomtörténetírásunkat, mint ő ; s a mit akár idegenből, példáúl Schmidt Juliántól, Planchetól, Macaulaytól, akár hazai íróinktól, példáúl Erdélyi Jánostól, Kemény Zsigmondtól, vagy Arany Jánostól kölcsönzött is : újjá, eredetivé alkotta felfogásának mélységével, ítéletének alaposságával s előadásának ritka művészetével. Irodalomtörténeti s kritikai vizsgálódásaiból a legerősebb meggyőződés alapján szűrte le az általa igaznak hirdetett tanúiságot, a melyet éppen oly bátran szembeái ított jó barátja vagy ellenfele balfogalmaival,