Századok – 1910

Történeti irodalom - Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban. Ism. Váczy János 670

történeti irodalom. 673 járul, hogy a műfordítás bírálatára Arany János kiadatlan kritikáiban oly mintákra találunk, a melyekről helyesen mondja Bayer József, hogy »mesterművei a szakértelemmel teljes művészi gondnak« s késő időkre is követendő példákúl fognak szolgálni. Nem utolsó eredménye végűi az említett korszakos törekvésnek, hogy a mult század ötvenes éveiben Shakespeare egyesítette közös munkára a kiválóbb magyar írókat, midőn Tomori Anasztáz áldozó készségéből a Kisfaludy-Társaság megindíthatta a teljes Shakespeare-fordítás kiadását. Shakespeare egyes műveinek fordítása és színi előadása történetét igen tanulságosan mondja el az író. Nem bánjuk, hogy a munka szerkezetének természetes következményeűl ismételnie kell néhány fontos adatot ; mert az egyes művekről szóló fejezetek szinte önálló tanulmányok s így ha az olvasó Shakespeare bármelyik drámájának fordításáról és színi előadásáról akar összefüggő tájékoztatást, mind együtt találja a megfelelő helyeken. E csoportosítás gondosságát még a minden egyes dráma fordításáról és színi előadásáról összeállított táblázatos kimutatás is növeli, a mely a statisztikai adatokat a legvilágosabban s a legkönnyebben áttekinthető alakban nyújtja. S Bayer József nem szorítkozik magának a kész fordítás történetének elbeszélésére ; úgyszólván bevezet bennünket az illető író készülődésének, fáradságos törődésének műhelyébe, megismerteti a fordítások és színi előadások korabeli bírálatát s tehát az irodalmi és színi kritika történetét is alig megbecsülhető adatokkal gazdagítja. Bizonyára érdekes jelenség a magyar szellemi művelődés történetében, hogy míg egyfelől a XVIII. század végén megalapított játékszínünk még a kezdet ezernyi nehézségeivel küzködve sem nyúlt soha az ú. n. Shakespeare-paródiákhoz ; másfelől pedig, hogy mindjárt Shakespearenak éppen legelső rangú remekei felé fordúl íróink és színészeink figyelme. Hogy Kazinczy mennyire átérzi írói hivatását : a szellemi erők s egyéb különféle tényezők egymásra hatásának útat készíteni s irányt jelölni — semmi sem mutatja jobban, mint a József császár uralkodása végén s a nemzeti felbuzdúlás korában kifejtett nagy tevékenysége, a mely minden eszközt erélyesen megragad, hogy haladásunkat biztosítsa. így a német színpadokon annyi sikert aratott Schröder-féle prózai átdolgozást mihamar átülteti és színrehozatalán fárad. Bayer József e fordítás fontosságát s ezzel együtt Kazinczynak a magyar játékszín gyámolítására való törekvését körülményesen és több szempontból feltüntetve tárgyalja és pedig úgy, hogy mind a tények magyarázatában, mind a velők összefüggő, habár csak mellékes kérdések vizsgálatában alig találunk egy-két helyet, a hol előadása a legszigorúbb kritikát is ki nem állhatná. Csak a Prónay