Századok – 1910

Történeti irodalom - Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban. Ism. Váczy János 670

történeti irodalom. 712 László bárónak való ajánlás okai közt hallgatja el Kazinczynak a Prónay családhoz vonzó személyes ismeretségét, a mely Kazinczy ifjú korában a Radvánszky család iránti mély tiszteletéből ered. S az a körülmény, hogy Prónay Lászlónak oly leveleit olvashatja s részben közölheti Orpheusában, a melyek e főúr nemzeti érzéseire élénk világot vetnek, csak erősítheti Kazinczynak azt a meggyőződését, a mely szerint Prónay »még szomorú epochánkban is azt érezte, a mit minden jó hazafinak éreznie kellene, és a mit sokan nem érzettek azok közül, a kik nyelveken a Patriotismus szent nevét kérkedve pengették«. A másik észrevételünk pedig arra vonatkozik, hogy Kazinczy mért hallgatja el kiadott fordításán a Schröder nevét. Jól mondja Bayer József, hogy bár jó adag írói hiúság volt Kazinczyban, attól bizonyára távol állt, hogy idegen tollakkal kérkedjék s eredetiséget követeljen magának oly téren, a melyen sem hosszas tapasztalatai, sem alapos gyakorlati ismeretei nem voltak. Véleményünk szerint ennek a legegyszerűbb oka a korabeli felfogásból magyarázható. Kazinczy még később a Poetai Berek ben s kilenczkötetes fordítása kiadásában sem nevezi meg az eredeti művek szerzőit. Ügy hitte, hogy a kik fordítását olvassák, minden felvilágosítás nélkül is tudják, hogy e vagy ama mű eredetijét ki írta. S másfelől éppen a beavatottakat, a kikre fordítása olvasásában számított, leveleivel már annyira előkészítette műve ismeretére, hogy a;z eredeti szerzőjének megnevezését nem tartotta elkerülhetetlennek. Lehet, hogy, mint Bayer József vélekedik, Kazinczy a Shakespeare nagy nevének homloktérbe állításával akart hatni, hogy Hamlet magyar fordítása »ne annak német átdolgozója, hanem eredeti írójának tekintélye révén jusson hírnévhez hazánkban«; de mégis inkább a korabeli szokás és az akkori irodalomnak, hogy úgy mondjuk, családias jellege a főok, a mely miatt Kazinczy Schröder nevét elhallgatja. Kazinczy Macbeth-fordítására nézve azt jegyzi meg írónk, hogy erre Kazinczy később, mintegy tíz év múlva, már nem akart emlékezni, mert »még emlékeiből is törülni akarta mindazt, a mi átélt szenvedéseivel, habár csak külső kapcsolatban is állott«. Ügy véljük, hogy írónk itt csak rosszúl fejezi ki magát ; hiszen Bayer József, mint Kazinczy leveleinek egyik legalaposabb ismerője, igen jól tudhatja, hogy a széphalmi vezér fogságának mennyi emlékét beleszövi később is barátaival váltott leveleibe. Nem hihető tehát, hogy Kazinczy ezért nem akart a Macbethfordítására emlékezni, hanem inkább írói hiúságból, mivel e fordítást nem tartotta magához méltónak, a mire a meglevő töredékfordításon olvasható jegyzete világosan utal. Toldyhoz is 1827. deczember 6-dikán írott levelében azt állítja, hogy Macbethet