Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Angyal Dávid: Brankovics György szereplése I. Ulászló uralkodásának kezdetén 660

660 kisebb közlemények. Ulászló nagy vereséget szenvedett. Magok a lengyelek és híveik beszélték, hogy háromezer lovast vesztettek, a kik részint elpusztultak, részint fogságba kerültek. E csata után tíz kastély Erzsébet királyné birtokába került (köztük Csesznek, Tata). Palacky e csata napját február 19-ére teszi. Ez időmeghatározást igazolni látszik Tamássi Henrik levele Töttős Lászlóhoz. (Zichy Codex IX. к. 40. 1.) Tamássi márczius 14-ikén Kaposvárról jelenti Töttősnek, hogy több hozzáérkezett levél értesítése szerint Ulászló Pozsony alól nagy szégyennel és kárral volt kénytelen visszavonulni nagyszombati táborába. Tamássi is felemlíti, hogy a csatavesztés következtében többen pártoltak át Erzsébethez. A Palackytól közölt cseh levélből tudjuk, hogy I. Ulászló 1442 márczius 24-ikén Nyitrától egy mérföldnyiretáborozott s hogy ekkor alig volt több 2000 emberénél, a betegeket is oda számítva. A nyitrai cseh kapitány kirontott Ulászló seregére és vagy 70-et megölt katonái közül. Ulászló nagyon el volt csüggedve és már haza szeretett volna vonúlni Lengyelországba, de a magyar urak tartóztatták. Ulászló kedvetlenségét tanúsítja a csata előtt keltlevele is, melyet 1441 deczember 27-én írt nagyszombati táborából a lengyel uraknak. (L. Mon. Medii Aevi Historica Tomus II. Cracoviae 1876. 127. 1.) Ulászló csak nagy nehezen menekült Nyitra környékéről Buda felé márczius végén. Látjuk ebből, hogy a történetíróinktól elmellőzött pozsonyi csata nem volt jelentéktelen esemény. Ha Erzsébet környezetében lett volna olyan államférfiú, a ki a helyzetet erélylyel kihasználja, Ulászló kudarczának súlyosabb következményei lettek volna. ANGYAL DÁVID. BRANKOV1CH GYÖRGY SZEREPLÉSE I. ULÁSZLÓ URALKODÁSÁNAK KEZDETÉN. Pesty Frigyes : Brankovics György Rácz Despota Birtokviszonyai Magyarországban. Budapesten 1877. czímű akadémiai értekezésében elbeszélvén, hogy I. Ulászló 1440-ben Munkács várát, 1441-ben pedig a világosvári uradalmat elkobozta Brankovicstól, e kérdést veti fel : »Mi történt 1439. és 1441. év közt, hogy Brankovics György a hűtlenségben bűnösnek találtatván, jószágaitól megfosztatott ?« Pesty e kérdésre nem bír válaszolni. »Nem tudunk semmit« — úgymond — »mi ezen időben Brankovics hűtlenségét igazolná.« (27. 1.) Ez a megjegyzés annál feltűnőbb, mert Pesty ismeri, sőt idézi is azt a két királyi okiratot, mely az elkobzást súlyos okokkal igazolja. Az egyik okiratban Ulászló Munkácsot Palóczy Lászlónak adományozván (1440 július 31-én), Brankovicsról így nyilatkozik : Pro eo quod ipse Despotus predationum et vastationum regni. . . per Turcas . . . factorum conscius et consentiens fuisse suspicatur ... et quod tempore ingressus