Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Angyal Dávid: Brankovics György szereplése I. Ulászló uralkodásának kezdetén 660

661 kisebb közlemények. nostri. . . ipse Despotus ... de hoc regno in aliorum terras se conferens contumacie et rebellionis . . . prebuit argumentum . . . (Horváth Mihály : Magyarország történelme. Új dolgozat. Második kiadás. II. kötet. 543. 1.) A második okirat, mely 1441-ben Világos várának elkobzását jelenti ki, azt mondja: »per notaminfidelitatis Sztepán vayvodae, Castellani Georgii, despoti Rasciae per ipsum in Castro Világosvár constituti«. Ezt a várat Ulászló akkor Maróthy László aradi főispánnak adományozza, a ki hűségesen szolgált a lázadók ellen, nevezetesen Sztepán vajda, György despotának akkori castellanusa és Harapkói Bothos András ellen. Pesty Frigyes, úgy látszik, nem hitt a két oklevélben előadott okok őszinteségében. Az ő értekezésének megjelenése, óta újabb anyag jelent meg Brankovicsnak 1440 és 1441-iki szerepléséről és ennek alapján megpróbálhatjuk annak a kérdésnek megoldását, hogy miért kobozta el I. Ulászló Brankovics uradalmait 1440 és 1441-ben ? Az 1440-iki oklevél azt mondja, hogy Brankovics, úgy látszik, egyetértett a pusztító törökkel. E látszat ellen szól az, hogy Brankovics a török elől elmenekült Raguzába. Mint Restius beszéli raguzai krónikájában (Monumenta Spectantia Históriám Slavorum Meridionalium, Scriptores II. 284.), a Szerbiában tartózkodó török hadsereg vezérei Raguzától követelték Brankovics kiadatását. Brankovics megijedt, de a senatorok megvigasztalták, hogy nem adják ki a töröknek. Nincs okunk kételkedni Restius előadásában, Ulászló oklevele is csak mint gyanút említi a törökkel való egyetértést és nem veszi azt ténynek. Azt kell tehát hinnünk, hogy Brankovics nem volt részese az 1440-iki török pusztításoknak. De a magyar udvar gyanúja még sem volt egészen alaptalan, Brankovics a török elől nem Magyarországba menekült és Raguzában is csak nagy nehezen határozta el 1441-ben, hogy a magyar udvarhoz fog menekülni. Ulászló udvara tehát nem ok nélkül gyanította, hogy Brankovics szövetkezni kíván a szultánnal. Valóban úgy volt. Brankovics nem sokkal Raguzába érkezése után a velenczei köztársaságot arra kérte, hogy az ő költségén küldjön követséget ajándékokkal a szultánhoz és ez a követség igyekezzék a szultánt megbékíteni Brankovicscsal. A velenczei köztársaság nem fogadta el az ajánlatot. (Monum. S pect. Hist. Slav. XXI. 122.) Ezek után azt kell hinnünk, hogy a magyar udvarnak alapos okai voltak Brankovics magyar jószágainak elkobzására 1440 s 1441-ben. Okai a következők voltak : Brankovics várnagya Erzsébet híveivel tartott ; továbbá Brankovics, bár maga is szenvedett a töröktől, nem magyar földre menekült, hanem idegen közvetítéssel egyezkedni próbált a szultánnal. ANGYAL DÁVID.