Századok – 1910

Értekezések - REISZIG EDE: A János-lovagok Sopronban. - II. és befejező közlemény 633

a jános-lovagok sopronban. 639 Vörös Mátyás azonban nem soká maradhatott Sopronban, mert az akkoriban protestáns Nádasdyak, a kik a soproni praeceptorátus kegyúri jogát maglikhoz ragadták, csakhamar elűzték őt. Nádasdy Pálné született Eévay Judit, a vértanúhalált szenvedett Nádasdy Ferencz országbíró anyja azonban a javadalmat 1636-ban gróf Draskovits György győri püspöknek adományozta. Draskovits György egyike volt azoknak a főpapoknak, a kik Pázmány Péter térítői működésének leghathatósabb támaszai voltak. Még mint gyermek 1612-ben a pornói apátságot nyerte el, mely javadalom akkoriban Pornó és Monyorókerék mezővárosokon kivűl 13 helységre terjedt ki. Győri püspök korában 1636-ban lépett a soproni János-lovagok birtokainak haszonélvezetébe. De ő nem csupán haszonélvezője volt a soproni praeceptorátusnak, hanem igazi lovag volt a szó teljes értelmében. A lovagrendhez való ragaszkodását legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy a János-lovagok templomába kívánt temetkezni. Ott nyugszik (f 1650 november 26.) abban a templomban, melyet megmentett a jezsuiták számára az enyészettől. Vele bezárul a soproni praeceptorok névsora. V. Midőn Draskovits György a János-lovagok javadalmait birtokába vette, abban az évben, 1636 május 18-án, II. Ferdinánd király meghagyta Sopron város polgárainak, hogy a jezsuiták számára alkalmas épületről gondoskodjanak. A túlnyomólag protestánsokból álló városi tanács nem szívesen, de végre mégis belenyugszik az oltári szentség imádására alakult társaság kezén levő háznak, valamint a »Kirchhaus« nevű épületnek a jezsuiták részére leendő átadásába. Ezen épületben tartották a jezsuiták lakásukat, itt helyezték el s nyitották meg a latin iskolát, de az utóbbi czélra az épületek elégteleneknek bizonyultak, ezért már a következő évben engedélyt kértek a tanácstól a szomszéd házak megvásárlására. De a városi tanács, hivatkozva az 1636. évi szerződésre, mely megtiltja a jezsuitáknak a már bírt házakon kivűl más ingatlanok megszerzését, a kérelmet kereken elutasította.1 A jezsuiták ekkor ismét nagy jótevőjükhöz, Draskovits püspökhöz fordultak segélyért. Draskovits látva a polgárság magatartását, hogy a bajon segítsen, 1637-ben ideiglenesen felajánlotta a lovagrend javadalmait a jezsuitáknak.2 1 A soproni hath. főgymn. 1894/95. évi értesítője. 18. lap. 2 Poda Endre : i. m. 90—95.