Századok – 1910

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - II. és befejező közlemény 617

624 dr. váczy jános. ajtajára megy hallgatózni. Észreveszik ugyan, de azért tovább folytatják vitatkozásukat.1

E gyanításnak bizonyára semmi alapja nem volt, s a hallgatózás még koránsem mutat a kém szerepére, s lehet, hogy Wesselényi csak a társaság megütközése, alapján ítélt. Már ekkor Wesselényi a politikai küzdelmeknek nemcsak osztályosa, hanem sokak szemében egyszersmind egyik vezére is. Űgy látszik, anyai nagybátyja, Cserey Farkas szárnyai alatt lép a küzdőtérre, de az első kísérletek csakhamar önálló harczossá. avatják s mindjobban megérlelik elhatározását, hogy szellemi és erkölcsi erejének legjavát nemzetének áldozza. 2 De ezt az elhatározást nemcsak első sikerei szilárdítják, hanem az az eszményi barátság is, a melyet 1821-ben Széchenyi Istvánnal köt. Először Debreczenben látja Wesselényi az ott katonáskodó Széchenyit ez év közepén, s e futólagos ismeretség mind a két nagyratörő szellemben fölkelti az egymással való szoros barátság iránti vágyat, a melyet Széchenyi rövid idő múlva valóra is vált, midőn júl. 13-dikán Erdélybe utazik. A mily lehangoló Széchenyire Erdély látása általában, azt jegyezvén meg naplójában, hogy inkább meghalna, mintsem hogy itt lakjék ; épp oly fölemelő zsibói látogatása, midőn Wesselényi »lángoló, hazaszeretete, magasztos felfogása és bizonyos varázsa elbájolák lelkét.« »Wesselényi Miklós közelebbi ismeretségével — írja naplójában — vajmi sokat nyertem. Azt érzem, hogy vele szoros és. oldhatatlan barátságban fogok élni.« Gyönyörű pár napot töltenek egymással, leplezetlenül feltárják szí vöket ; a korhadt közállapot iránti elkeseredésöket a jövőről alkotott nagy terveik mérsékelik, s »feltűnik előttük egy reménysugár, hogy tán még sem fognánk mi magyarok lenni a civilisatio száműzöttjei.«3 Barátságuk, mint Széchenyi reméli, azért lesz állandó, mert azon kívánságon alapszik, hogy egymást tökéletesítsék. Kevés embert ismer, úgy mond, a kinek alapelveit tisztábbaknak találja, mint a Wesselényiét. 4

Valószínűleg már ekkor megérlelődik az a ter-1 Cserey F. id. lev. a U. о. XVI. köt. 521. 1. 3 Széchenyi naplói, 319. 1. * Széchenyi Içv. az özvegy Wesselényinéhez ; munkái, III. köt. 73. I.