Századok – 1910

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - II. és befejező közlemény 617

€32 dk. váczy jános. — br. wesselényi miklós ifjú kora. vük, hogy legközelebb egy nagyobb külföldi útat tesznek egymás társaságában. Wesselényi még azon év szeptembere végén el­hagyja Zsibót s Debreczenen át Örsre, majd Pestre tér s október 10-dikén Bécsbe, két nap múlva pedig Sopronon át Czenkre uta­zik Széchenyihez, a kivel nyilván együtt mennek Bécsbe. Szé­chenyi a maga lakásán fogadja vendégül barátját. Egy szobában hálnak, s a buzgó katholikus Széchenyi némi tartózkodással végzi esti imádságát s kéri Wesselényit, hogy re botránkozzék meg rajta. Wesselényi maga is buzgó híve vallásának, nemcsak nem botránkozik meg Széchenyi áhítatoskodásán, hanem épületes elmélkedés után kifejezi erős meggyőződését, hogy a jó keresz­ténynek imádkoznia kell, még pedig szívből fakadó áhítattal, mikor még ifjú erőben s egészségben van. »Mi ketten — így határozzák el — majd ha Amerikába evezünk át, s utolér a ten­geri vihar, ott a halál karjai közt sem fogunk őszintébb hódolat­tal a Mindenható előtt meghajolni, mint estenkint szobánkban teszszük, távol minden vésztől s bajtól «1 Wesselényi bécsi tartózkodása alatt a többi közt szomorú tapasztalatot szerez Cserey Farkasnak a sorssal való küzködésé­ről. E különben nagybirtokú, gyermektelen ember, a ki a köz­ügyért szívesen áldoz, felesége halála után, a király hívására Bécsbe utazik, ott huzamosabban időz és adósságokba sűlyed annyira, hogy nincs hová lennie ; mint írja : igen vékony kosztra egy serházba jár s már-már oda jut, hogy testéről ruháját kell eladnia, hogy éhen ne haljon. Nincs reménye, hogy kölcsönt kapjon, hiába akarja betábláztatni jószágait, egyik ügynöktől a másikhoz lót-fut, s mindenhonnan üres kézzel bocsátják el. Mert nemcsak az osztrák tőkepénzesek, hanem a magyarok is bizalmatlanok a magyar nemesség iránt. Zichy Károly grófról beszéli Cserey, hogy németeknek százezrenkint kölcsönzi a pénzt, de magyar­ról hallani sem akar. Wesselényi bizonyára barátjának is elbe­széli nagybátyja kétségbeejtő helyzetét, a mely nagyon szeme előtt foroghat a Hitel írásakor. Wesselényi, ha akar, sem segíthet rajta, mert ekkor már végleg határoz külföldi utazására vonat­kozólag s csakhamar útlevélről gondoskodik. Kérvénye szeren-1 Széchenyi naplói, 592. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents