Századok – 1910

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - II. és befejező közlemény 617

€32 dk. váczy jános. — br. wesselényi miklós ifjú kora. Verus patris filius. »Ez — mondja Cserey Farkas — egy veteranus hazafitól annyi Miklósra nézve, mint az ő fejére tenni a polgári koszorút.« 1 Wesselényinek e szereplése mindenütt nagy tetszéssel találkozik. Nemcsak férfias bátorsága, hanem törvényeink alapos ismerete is magával ragadja a hallgatóságot. Bölöni Farkas Sándor így emlékezik meg Wesselényinek e működéséről : »A közelebbi marcalis székek alkalmával — írja Kazinczynak — az új urbárium behozása dolgában nevezetessé tevé magát (t. i. Wesselényi) szabad, energiás, törvényeinket értő s értelmező beszédeivel. Szerencsésnek látom magam, hogy barátságát bírom s ily közelről bírom. Ö most kezd azon pályára lépni, hol neki állnia kell.«2 Döbrentei szintén kiemeli tántoríthatatlan hazafiságát s az említett két vármegyében kifejtett fontos tevékenységét, a mely — úgy mond — feledtetni kezdi a közönséggel tervezett házassága balkörűlményeit. »így győzött és győz az ékesen szóló, a talentum az embereken, s én ennek, hogy Miklós tekintetet nyere, szívemből örvendettem« — írja Döbrentei. 3 Maga Wesselényi is átérzi e politikai szereplésének fontosságát, midőn Kazinczyhoz intézett levelében ily czélzással kíséri : »A múlt őszön remélettem, hogy hozzád kimehetek, de ezen szép reményem is a megsemmisedés kebelében lelte oly sok számtalan testvéri közt sírját. Hozzád hívott a barátság, egy még szentebb kötelesség Erdélyben maradnom, parancsolt л 4 A huszonkét éves Wesselényi tapasztalatai már elegendők arra, hogy bizalmatlan legyen a kormány minden intézkedése s minden tagja iránt, s e bizalmatlanság könnyen megtéveszti különben komoly ítéletét. Példáúl az Erdélyben működő bizottság egyik tagjának, a költő,- fordító és történetíró Majláth János grófnak viselkedéséből azt gyanítja, mintha a kormány kéme volna, mivel egy főúri háznál, hol hevesen vitatkoznak az úrbéri rendeletről, miután Majláth a szomszéd szobában, »a klaviron elver egynehány ropogós magyar nótát«, fölkel s a vitatkozók » 1819. szept. 14-diki lev. Kaz. F. Lev. XVI; köt. 506—7. 1. 2 1820. jan. 18-diki lev. U. о. XVII. köt. 22. 1. 3 U. o. 98. 1. 4 U. o. 103. 1.