Századok – 1910

Történeti irodalom - Pintér Jenő: A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig. Ism. Tordai Ányos 53

57 történeti irodalom. bár néhány sorral alább a magyarul írott Váltság titká-ról ily jellemzést ád : »Magyaros előadásán nincs semmi dicsérni való, olyannyira testes mondatokkal, halmozott beszéddel, színtelen okoskodásokkal él«. Ismételjük, ne takargassuk a hibákat, túlzásokat egyik oldalon sem és mellékes, akár vallási, akár tekintélyi szempont ne homályosítsa el igazságérzetünket. Ezeken kivűl találtunk a két kötetben több oly állítást, véleményt, mely szerény hitünk szerint pótlásra, javításra szorul. Lehetőleg megtartjuk a mű sorrendjét. Szó fér ahoz, vájjon a Magyar mythologia írójának Ipolyi Arnoldnak »már kiinduló pontja is téves volt«, mert »a keresztény álláspontra helyezkedve azt hirdette, hogy a magyarság ósvallása is a monotheismustól fajult el«. (I. 29.) Nem lehet mondani így általánosságban : »a de verbális -ni képző hasonló hivatással fordúl elő a többi rokon-nyelvben is« (I. 35.), mert csak kettőben találjuk. Kissé délibábos íze van ez állításnak : »A királyság megalapítása után létrejött az a négy fő nyelvjárás, a melyből a mai nyolcz nyelvjárásterület fejlődött, megfelelően a régi magyar nyolcz törzsnek« (I. 48.). A hún-magyar mondák feldolgozói közül (I. 65.) kimaradt Fülöp Áron, a kinek munkássága pedig e nemű époszokban említésreméltó. Az Ábel-féle szójegyzék fontossága régi nyelvemlékeink olvasására vonatkozólag kimaradt. (I. 171.) Elmaradt a hazai Korvin-codexek száma (I. 321.). Sok szó esett már arról is, hogy E. Sylvester bécsi professor korában még nem lehetett protestáns, mint szerzőnk állítja. (II. 14.) Ecsedi Báthori István helye zsoltárai révén nem a zsoltárfordítók között van (II. 20.). hanem a lyrikusok közé sorolandó, bár prózában ír. Száraz felsorolás a bibliás epika tárgyalása. (II. 64—65.) A Balassi Menyhért árultatásáról megemlítendő, hogy nemcsak a katholikusokat, hanem a praedestinatio miatt a reformátusokat is támadja, fontos ez a körülmény éppen Beöthy szerint Karádi Pál szerzőségét illetőleg. (II. 125.) Pesti Gábor életadatait kétszer is megtaláljuk. (II. 12., 130.) Nagy és merész állítás : »A mi keretes novellagyűjteményünk — a Poncianus históriája — híre, hatása, terjedtsége szinte elérte a Szentírásét, s felülmúlta a nevezetesebb classikai munkák világirodalmi népszerűségét is...« (II. 135.) Mindszenti Gábor prózája első jelensége az érzelmes stílusnak — ez a jelentősége elmaradt (II. 145.). Inkább Bellarminra dicsőség az, hogy Rómában lakott s bajos Rómát Bellarmin városának nevezni (II. 189.). Pázmányt következetesen (II. 190., 191., 460.) Aercze<7primásnak mondja, holott csak Mária Terézia óta vannak herczegi rangban Magyarország prímásai. Pázmányról olvassuk (II. 206.) : »Az európai hírű katholikus egyházi szónokok közül egy sem használja oly nagy mértékben