Századok – 1910
Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - II. és befejező közlemény 617
622 dr. váczy jános. Ilyen bizottság elnöke Geőcz László, kamarai tanácsos, a ki mint kir. biztos jelenik meg Közép-Szolnok vármegyében, a mely e tárgyban 1819. szept. 13. tartja közgyűlését. Geőcz Lászlónak, úgy látszik, nagyon a fejébe szállhatott a kir. megbízatás dicsősége, mert oly parancsoló hangon szólítja fel a rendeket az úrbéri szabályzatok elfogadására, a mely önmagában is alkalmas lett volna a fölíngerűlt kedélyek elkeserítésére. Nem csekélyebbet kívánt Geőcz, mint hogy a szabályzatot »vaktában, minden hozzászólás nélkül« fogadják el, és se a főispán, se a vármegye többi tisztviselői ne merjenek egy szót is ellene szólni. Mily erősen fellázad a rendek türelme a kir. biztosnak e felfuvalkodott parancsára, megmérhetjük pusztán azon körülményből, hogy Cserey Farkas kamarás, a király akaratának mindenben engedékeny eszköze, jelentkezik először szólásra, hogy a rendek elkeseredésének kifejezést adjon. Előre bocsátja, hogy ő jobbágyi hűséggel van a trón iránt, tiszteli a kir. biztos személyét, s meghajlik a czélzott intézkedés előtt, a mely a nemzet jóllétére irányozódik ; de kérdi : vájjon a nemesség jogaival s a közgyűlés méltóságával összeegyeztethető-e, hogy »egy kir. biztos ily hangon szóljon és parancsoljon ?« Cserey Farkas kérdésére Wesselényi válaszol. Világos okfejtéssel kimutatja, hogy a kir. biztos túllépte hivatalos jogköre korlátait. Az egész gyűlés egyhangú helyesléssel kíséri szavait. »Oh barátom, •— írja Cserey Farkas Kazinczynak — milyen dicső feleletet monda Wesselényi, és mely sok okom vagyon dicsőíteni azon könnycseppeket, melyeket ezen felelet származtata ; el voltam egészen érzékenyedve és többet nem szólhaték : Hazafi érzékenységgel teljes megelégedéssel fogadom a Mélt. Báró úrnak kinyilatkoztatását, és a felelettel tökéletesen meg vagyon kérdésem fejtve.« Erre a közgyűlés kimondja, hogy az úrbéri rendelet végrehajtására kész, de csak országgyűlésen fogadhatja el-; kéri tehát a királyt, hogy hívja össze az országgyűlést. Már azelőtt a kolozsvármegyei gyűlésen tesz kísérletet Geőcz az úrbéri rendelettel. Megjelenik Wesselényi is, hatalmasan védelmére kél a nemzet jogainak s a jelenlevők hangos éljenzése között szólítja fel a rendeket a közszabadság védelmére. Haller Gábor, a kincstartó, önkénytelenül e szavakra fakad :
