Századok – 1910

Tárcza - Hazai hírlapok repertoriuma. Összeállította Mangold Lajos. - 611

tárcza. 615 gesen beállottak volna 1859-ben az olasz-magyar, 1866-ban pedig a poroszmagyar légióba. E vád már azért is tarthatatlan, mert eme légiók létszáma mindössze alig 2000 és 3000 emberre rúgott, másrészt pedig figyelembe veendő a megsebesült vagy elesett magyar katonák nagy százaléka. (Balogh bizonyítékul felsorolja az egyes magyar ezredek veszteségeit.). Es hogy a porosz fogságba esett magyar bakák közül a legtöbben még akkor sem léptek a légióba, midőn az őrizetükkel megbízott porosz tisztek őket arra felszólították, sőt csellel éltek, erre nézve Balogh érvelését a következő munkával bírom támogatni : Biegler C., Meine Erlebnisse während des Kriegsjahres 1866. [Meran u. Wien. Seidl 1908.] •— A custozzai diadalra vonatkozólag kimutatja Balogh, hogy a 19. sz. győri gyalogezred már a déli órákban szállta meg a környéken uralkodó Monte della Croce magaslatait és ezzel máris el lett volna döntve az olaszok veresége, ha Scudier tábornok dandárának második ezredével a győri bakáknak jókor segélyére sietett volna. De mivel ezt nem tette, a győri ezred elvérzett az aránytalan küzdelemben és az ezred parancsnoka : Ráth Adolf, elkeseredésében állásáról tüstént lemondott. »Nem akart tovább szolgálni oly hadseregben, melynél ily dolgok előfordulhatnak.« — Balogh sorra veszi azután a magyar ezredek viselkedését az 1866. évi csehországi csatákban és mindenütt Friedjung ellen érvel. Kimutatja nevezetesen, hogy a chlumi magaslatért folyt véres harczokban Appiano dandárnok példátlan könynyelműsége juttatta végpusztulásr^ a hősiesen küzdő 46. és 62. sz. magyar gyalogezredeket, nem pedig ezeknek állítólagos nembánomsága, A csatatérről leghamarább elpárolgott Henriquez-dandár keretében magyar csapatokat nem találunk. Tarthatatlan Friedjungnak az a vádja is, hogy a 7. sz. huszárezred futás közben a szász-meiningeni (magyar) gyalogezred (46. sz.) sorait összetaposta. Balogh kimutatja hivatalos jellegű munkákból, sót mind az osztrák, mind a porosz táborkar nagy művéből, hogy Friedjung a huszárokat összetévesztette a 4. sz. dzsidásezreddel : ez utóbbi gázolt keresztül visszavonulás közben a 46. sz. magyar ezred egyik zászlóalján. Ohristofek Vincze (nem magyar származású) kapitány rapportjában ezekkel a szavakkal jelenti ezt a tényállást : »A dzsidások oly sebtiben érkeztek, mint a forgószél. Ütjukat a saját és a mi halottaink jelezték. Ilyen volt a segély, a melyet hoztak.« Balogh szükségesnek tartotta mindezeket a különben becses és sokat olvasott munka magyar olvasói érdekében és ezek okulására elmondani. Felszólalásának más tekintetben is volt eredménye, a mennyiben t. i. Friedjung megígérte, hogy munkája következő kiadásaiban figyelembe fogja venni Balogh kifogásait. Balogh egyébiránt kétszer is kifejezi abbeli sajnálatát, hogy a magyar Akadémia a fordítást ellenőrző szakemberrel a fordítás elé nem Íratott előszót, melyben az olvasókat a mű hiányaira figyelmeztethette volna. (Ismeretes, hogy az Akadémia a megbízásából fordított munkákért ugyan nem vállal felelősséget, de a fordítást szakemberrel, a jelen esetben egy jóhírű nyelvészszel átnézette, holott hadi történetíró lett volna helyén.) — (Megtoldom Balogh Pál czikkét azzal a megjegyzéssel, hogy a Danzer-féle Armeezeitung legújabban az 1859. évi hadjáratról, nevezetesen a Magenta és Solferino melletti csatákról fontos czikket közölt, melyben azokat a széljegyzeteket idézi, melyekkel Albrecht főherczeg Ramming tábornoknak védekező iratát kísérte. Albrecht főherczeg is elismeri, hogy a vezérek hibáztak, a legénység ellenben halálmegvetéssel harczolt. A Danzer-féle czikket ismertette a Pesti Napló, 1909. jun. 13.) Benedek tábornok igazolása. Seress László. Pesti Napló, 1907. máj. 29. Schweinsschädel und Königgrätz. Gróf Degenfeld-Schonburg, a 7. sz. huszárezred parancsnokának ily cz. művét ismertette a Pester Lloyd, 1907. jun. 2.