Századok – 1910

Tárcza - Hazai hírlapok repertoriuma. Összeállította Mangold Lajos. - 611

616 TÁRCZA. Nach König grätz. Sachsen in Budapest. 1866-ban több száz sebesölt szász katonát ápoltak Pesten. A Neugebäudeben voltak beszállásolva és János király is megfordult Pesten. Neues Budapester Abendblatt, 1906 jul. 23. Aus den Krönungstagen. 1867. Erinnerungen eines Augenzeugen. Közli Wertheimer Ede. Neue Freie Presse, 1907. jun. 7. (Szól a hírlapok készületeiről, Radnótfáyról, Liszt Ferenezről, Deák Ferenczről.) Die letzte Krönungsfeierlichkeit. (Egy öreg pesti polgár visszaemlékezései.) Budapester Tagblatt, 1907. jun. 2. Emlékezés Deák Ferenczre. Gyulai Pál. Űjabb kiadás : Olcsó Könyvtár, 1907. 1451. szám. Jókai és Csernátony. Üj levelek 1866—1867-ből. Az l'jság, 1907. márcz. 31. (Szólnak a Hon és az Ellenőr dolgairól, gróf Andrássy Gyula és a Deák-párt ellenes küzdelmekről, polemizálnak a 67-es alapon álló Pesti Naplóval, Csernátony ifjúkori bűnéről és a Jókai-Pulszky közötti párbajról is szólnak. A nagy miniszter. (Kerkapoly Károly.) Eötvös Károly. Pesti Hirlap, 1907. jan. 23. és köv. (Czikksorozat.) Andrássy im Umgang. Dóczi Lajos. (Aus künftigen Memoiren.) Neues Pester Journal, 1907. jan. 6. és febr. 10. (A czikksorozat folytatása.) Érdekes adalékok id. Andrássy Gyula (és fiának) jellemzéséhez. Nevezetes, hogy a külügyminiszter jóslata az orosz külpolitika hármas fejlődésének lehetőségéről egytől-egyig beteljesedett. Egy diplomata feljegyzései. Pesti Hirlap, 1907. jan. 9. (Válasz Dóczi Lajosnak egy 1906. karácsonykor a Neues Pester Journalban megjelent ily czímű czikkére.) Andrássy und Bismarck. Dóczi L. Neue Freie Presse, 1907. jan. 20. ós febr. 2. (Az 1906 végén indított czikksorozat folytatása.). Dóczi elbeszéli, hogy és miképp lett Berlin (és nem Bécs) az 1878. évi congressus színhelye, holott Bismarck Bécset proponálta. Szól azután a bosnyák occupatióra vonatkozó első tárgyalásokról. Bismarck megelőzőleg minden követ megmozdított, csakhogy a különösen Oroszországra nézve fájdalmas occupatió tervét mennél elfogadhatóbb színben tüntesse fel. Annál meglepőbben hatott Andrássy grófra, midőn Bismarck a jun. 27. és 28. közötti éjjel fia, Herbert képében arra kérte Andrássyt, ne kérjen mandátumot a congressustól, mert az indítvány egyhangú elfogadásáról álmodni sem lehet és hogy kívánsága legfeljebb a congressus feloszlását vonná maga után. Andrássy előbb ellenérvekkel igyekezett Herbert grófra hatni, ámde ezzel nem ért czélt. Erre azután száraz szavakkal azt izentette Bismarcknak, hogy a megszállásra vonatkozó indítványt Anglia másnap Ausztria-Magyarország kezdeményezésére mégis elő fogja terjeszteni a congressuson és hogy meg van arról győződve, hogy Bismarck az indítványt támogatni fogja, »a mint arra mindig számítottam . . .« »Kérem, mondja meg atyjának, hogy gróf Andrássy mindaddig, míg elhatározása vajúdik, óvatos, sőt a gyávaság határáig félénk, de ha egyszer megfontolta a dolgot ós eltökélte magát, akkor senki a földön erről le nem beszélheti, még Bismarck herczeg sem.« Másnap Bismarck nemcsak maga sietett az angol indítványt elfogadni, hanem elnöki minőségében a török nagykövet tiltakozását ravasz csellel ártalmatlanná tette, csakhogy a határozat érvényességéhez szükséges egyhangú elfogadást beiktathassa a congressus jegyzőkönyvébe. Összeállít tta: MANGOLD LAJOS.