Századok – 1910

Tárcza - Hazai hírlapok repertoriuma. Összeállította Mangold Lajos. - 611

614 TÁRCZA. Aus dem Nachlass des Grafen Richard Belcredi. Wertheimer Ede. Pester Lloyd, 1907. márcz. 23. és 27. (Belcredi hátrahagyott feljegyzései nyomán, melyek a »Kultur«-ban láttak napvilágot.) Belcredi többek között tagadja, hogy az osztrák alkotmányt felfüggesztette és a 66-iki háború kitörését siettette volna, a mint ezt Meyer Bernát (Erlebnisse. 1875. II. köt. 51. 1.) és újabban Friedjung (Kampf um die Vorherrschaft. VI. kiad. I. köt. 162. 1.) állították. Nevezetes, hogy a 66-iki háború kitöréseért egy bécsi államférfiú sem akarta a felelősséget elvállalni. Mensdorff-Pouilly, a volt külügyminiszter, ezt az ódiumot éppen úgy elhárítani igyekezett magáról, mint Esterházy Móricz és újabban Belcredi. Belcredi olyformán beszéli el a dolgot, hogy a porosz háború még Rechberg napjaiban el lett határozva és hogy Mensdorff- Pouilly csak Rechberg örökét bonyolította le. A császár 1865. jul. 7-én, tehát Belcredi eskütétele napján értesítette új miniszterelnökét, továbbá Larisch pénzügyminisztert és Majláth Györgyöt arról, hogy a háború Poroszországgal immár kikerülhetetlen. Belcredi azt írja, hogy ő és a megnevezettek valóságos borzadálylyal vették ezt tudomásul, mert megelőzőleg »egy árva szóval sem értesítettek erről bennünket«. A szintén jelenlevő Mensdorff és Esterházy ellenben már tudtak a dologról. Belcredi hátrahagyott irataiban Rechberget és a két utóbbi diplomatát vádolja tehetetlenséggel meg rövidlátósággal ; de hogy Belcredi sem tett semmit a háború kikerülése végett, az bizonyos. Mensdorff, Esterházy és ő kölcsönös féltékenységükkel és tanácstalanságukkal nemhogy megakadályozták volna a háborút, kitörését még siettették. Magyarországgal szemben Mensdorff-Pouilly elvből ellenszenves álláspontra helyezkedett. Esterházy szempontja ismeretes. [»Páratlan magyar vagyok« (»Ich bin ein Unicum von einem Ungarn«), »mert szerintem az osztrák összbirodalom előbbre való Magyarországnál, míg honfitársaimnál a dolog éppen meg van fordítva.«]. Belcredi végül a 48 előtti, rendi Magyarország helyreállításáról álmodozott. Friedjungs Werk : Der Kampf um die Vorherrschaft in Deutschland, und die Ungarn. Paul v. Balogh. Pester Lloyd, 1907. máj. 28. Friedjung művét a tudományos akadémia tudvalevőleg Zilahi Kis (Junius) által magyarra fordíttatta, mely fordítást Balogh igen sikerültnek mondja. Annál több gáncsra szolgáltatnak azonban a különben tanulságos munkának ama részei, melyekben Friedjung a magyar ezredeknek az 1859. és 1866. évi hadjáratokban tanúsított magatartását kifogásolja. Friedjung magyar ezredekkel szemben következetesen elfogult, részrehajló, sőt ellenséges érzelmű ; ethikai corruptióval, nembánomsággal, sőt gyávasággal vádolja őket, mely vádakat Balogh határozottan és nyomós érvekkel megczáfolja. Tekintettel arra, hogy a munkát nálunk is sokan forgatták és hogy ugyanazokkal a vádakkal igen gyakran más munkákban is találkozunk, Balogh czikkének magvát itt reprodukálom. Először is tiltakozik azon gyanúsítások ellen, melyeket Friedjung a magyar emigratio néhány tagja, így különösen Türr István ós Klapka György ellen emel, még pedig ><oly megvásárolható pamfletíró« nyomán, a milyen Kiemnast. Azután a maga részéről is bírálat alá veszi a magyar ezredek magatartását 1859. és 1866-ban és azon kezdi, hogy nem a bakák között, hanem a vezérek sorában keresendők a bűnösök. A Magenta ós Solferino melletti csaták elvesztése például első sorban Clam Gallas hadtestparancsnokot terheli, ugyanazt, a kit 1849-ben Bem Erdélyből megszalasztott és a ki utóbb, 1866-ban újra jelét adta tehetetlenségének. Ugyanezen költött jogczímmel vádolhatná Friedjung azokat az osztrák ezredeket gyávasággal, a kik ugyancsak Clam Gallas vezérlete alatt Podol, Turnau és Jicin mellett csatát vesztettek, de ezekkel szemben Friedjung szemet húny. — A mit Friedjung magyar katonák tömeges át pártolásáról beszél, éppen oly mesebeszéd, mint az az állítás, hogy töme-