Századok – 1910

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - I. közl. 529

BR. WESSELÉNYI MIKLÓS IFJÚ KORA. 581 őt meggyőzni, hogy a magasztalásnak e szokatlan hangja sem magának az írónak, sem a megnevezett férfiaknak nem használ. Kazinczy váltig mentegetődzik, hogy ő csak az igazságot mondja ; de erdélyi barátai más értelemben vannak. »Egyenesen írom — mondja Döbrentei — hogy Miklós neheztelés hangján szóla, miért nem hagyád ki nem csak az ő, hanem mások s nem annyira érdemesek dicséretét is . . . Se Miklóst, se engem irigység nem vezérel, s bizonyos lehetsz benne, hogy nem szólnék, ha úgy volna mind, a mint te írod.«1 Kazinczy azonban sokáig makacsúl ragaszkodik a maga felfogásához s az Erdélyi Levelek újabb átdolgozásában is keveset változtat különösen a Wesselényiről és a Gyulay-családról írott sorain. így természetesen Wesselényi az újabb áldolgozással sincs megelégedve ; még mindig pirúlva olvassa atyai barátja magasztalásait s úgy hiszi, hogy e szertelen dicséret csak ártalmára lesz. Nyilván az ő véleménye alapján fakad ki Döbrentei Kazinczy megátalkodottsága ellen, midőn a hozzá intézett levelében így szól : »Az Istenért, ne tömjénezd annyira azt a dicséretet érdemlő ifjút, annyi tömjén ront, bizony ront, — még az öregek is megszédülnek a tömjéntől. De még egyebet írok. Epithetumaidat, melyeket adsz neki, úrfi társai fel fogják kapni s csúfolódásra fordítják.«2 Kazinczy e tiltakozás hatása alatt, mint mondja, tiszteli Wesselényi akaratát és sem őt, sem az egész zsibói házat nem úgy említi, hogy a rosszakaratúakat mosolyra fakaszsza, csak szíve sugalmát követi ; azonban a széphalmi mester jól érti a módját, hogy ha látszólag nem is árasztja el dicséreteivel Wesselényit, úgy írjon, hogy »nem dicsérve is hevesen dicsérjen«. 3 Aligha tévedünk, ha azt hiszszük, hogy Wesselényi híre Kazinczy révén jut el a Saratowban élő Fessier Ignáczhoz is, a ki Wesselényihez fordúl azon kérelmével, hogy a magyarok történelme hátralevő négy kötetének kiadását tegye lehetővé. Ö ugyan előbb az orosz kanczellárhoz folyamodik, de az azt 1 U. о. XV. köt. 271. 1. 2 1818. okt. 16. lev. U. о. XVI. köt. 192. 1. 3 1820. jan. 19. lev. és 1822. jun. 18-diki lev. U. о. XVII. köt. 24. és XVIII. köt. 94. 1.