Századok – 1910

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - I. közl. 529

538 Dit. VÁCZY JÁNOS. válaszolja, hogy »a magyar nemzet derék és tehetős nemzet, ott illik erre a fölsegítést keresni«. Ekkor aztán a zágrábi püspökhöz, egy magyar grófnéhoz, Erdélyben pedig Wesselényihez fordul. Wesselényi érdeme szerint méltatja Fessier kérelmét. Siet a levelet rokonaival s jó barátaival közölni s velők együtt tanácskozik : mikép lehetne a kiadás költségeire 1800 aranyat összegyűjteni. Cserey Farkas azt véli, hogy álljanak össze néhányan, adják össze a kívánt összeget, nyomassák ki a művet s »igyekezzenek jó nyereséget tenni vele«, s ezen nyereségből rakjanak félre bizonyos nagyságú tőkét, a melynek kamata nyugdíjúl szolgáljon Fesslernek, míg él, halála után pedig feleségének s gyermekének. »Ahhoz képest, — írja Cserey Farkas Kazinczynak — a mit Fessier a magyarokért tett, és a mi Fessier, illőnek taitom, hogy magyarok tegyenek ilyet és bár megtennők.«1 A könnyen hevülő Cserey Farkas legvárépítése alaptalan számításaiban annál feltűnőbb, mert hisz ő is sajnosan tapasztalja : mily kevés a pénz az országban, s a legnagyobb birtokosok is micsoda uzsorára kapnak, ha egyáltalán kaphatnak kölcsönt. Cserey Miklós már közelebb jár a valósághoz, midőn világosan megmondja, hogy a kívánt összegnek legfölebb ha egynegyed részét tudják Erdélyben összegyűjteni, háromnegyed része — úgy mond —Magyarországot illeti, a hol »mind a tehetség, mind a tanúit fők száma ezen proportion felülrúg a mienkhez képest«. 2 Nem tudjuk, tett-e ez ügyben valami lépést Wesselényi. Valószínű, hogy a kérelem teljesítése fölülhaladván anyagi erejét, kénytelen volt előle kitérni. Különben is a zsendülő magyar irodalom úgyis fokozottabb pártolást kivánt azon kevesektől, a kik a magyar aristokratiából figyelemmel kísérték íróink munkásságát. Wesselényi már ekkor a nemzeti becsület kérdésének tartja irodalmunknak nemcsak pártolását, hanem beható ismeretét is. Jellemző, hogy ifjú korában a magyar írók közt Kazinczyn kivűl senkit sem szeretett annyira, mint Berzsenyit, a kivel 1814-ben személyesen is megismerkedett, s a kinek műveit folyvást olvasta és szavalta. Jól mondja Kazinczy, hogy Wesselényi lelkéhez egy írónk sem talál úgy, mint Berzsenyi, mert »az csupa » U. о. XVI. köt. 75. ]. » 1818. aug. 18. lev. U. o. 130. 1.