Századok – 1910

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Báró Wesselényi Miklós ifjúkora. - I. közl. 529

536 Dit. VÁCZY JÁNOS. gariae — a ki nemzetünk életében új korszak alkotására van hívatva. Levelezése megismerteti a nemzet jobbjaival, mielőtt még Wesselényi az ifjúság küszöbét átlépné. Az Erdélyi Levelekben pedig oly szertelen dicsérettel halmozza el, a melyet legjobb barátai is megsokalnak. Kazinczy nemcsak háláját akarja leróni e művében mindazok iránt, a kik őt három hónapig tartó erdélyi útjában vendégszeretőleg fogadták ; hanem egyszersmind érdeklődést kelteni a Királyhágón inneni magyarságban Erdélynek nem annyira természeti szépségei, mint inkább nemzeti műveltségének fő képviselői iránt, a kik közé legelsőnek Wesselényit sorozza. »Valamikor téged említelek — írja hozzá — mindannyiszor emelkedni érzem lelkemet, mert előttem a képe : mi vagy és mi maradsz. Te vagy mi előttünk az igazi nagyságnak ideálja, s a mi hitünk minket meg nem csal.« S tudván Kazinczy, mily őszinte kegyelettel viseltetik az ifjú báró atyja emléke iránt, nem mulasztja el a hozzá intézett leveleiben atyja intelmeire hivatkozni, a melyeknek mindig fülébe kell csengeniök. »Ne feledd soha, kedves barátom, — szól Kazinczy — ki volt atyád, ki az anyád, s mivel tartozol a te Patakydnak, a kik mind hárman tőled várják igazi megtiszteltetésöket. Neked intésekre nincs szükséged, de engedd barátodnak, hogy ő örvendve azon, hogy olyannak talált, a milyennek óhajtott, sőt még többnek, mint a milyennek képzelt, neked még intéseket is adhasson : Qui monet ut facias, quod iam facis, ille monendo Laudat, et hortatu comprobat acto tuo.1 S a mint az Erdélyi Levelek első fogalmazása készen van, semmit sem óhajt inkább Kazinczy, mint hogy mindazok olvashassák még kéziratban, a kikről személy szerint is megemlékezik. Wesselényit többször felkéri, hogy a róla írt sorokat nyugodtan olvassa át s mondja meg őszintén : mit vél a saját arczképéről. Azonban Wesselényi épp úgy, mint Döbrentei, szinte megneheztel a széphalmi vezérre, hogy oly pazarúl szórja a dicséretet mindenkire, a ki vele Erdélyben szóba állt, s mind a ketten ügyekeznek > 1816. szept. 13-ki lev. U. о. XVI. köt,- 274. 1;