Századok – 1910

Történeti irodalom - Lea; H. Ch.: Geschichte der Inquisition im Mittelalter. Ism. Rácz Lajos 505

506 történeti irodalom. jog despota elveit vitték be a koronától megszerzett nagy birtokokba. Egy gazdag természeti adományokkal felruházott népet több mint egy századon át kínpadra vontak, megtizedeltek, megaláztak és kiraboltak. A korai civilisatio, mely Európa kultúrájának útmutatója volt hivatva lenni, oda lett s Itáliának jutott a renaissance dicsősége. De e helyett helyreállították a hit és az egyház egységét, azét az egyházét, a mely a küzdelemben eldurvúlt, alászállott, elvilágiasodott. Ez volt az inquisitio gyümölcse egy olyan országban, a mely tevékenységének tág mezőt, érvényesülése elé dús alkalmat nyújtott.« (119. 1.). De a szent officium diadala, miután a coníiscatiókkal megtöltötte a kincstárt, nagyban hozzájárult a királyi suprematia megszilárdításához, egy olyan hatalom megteremtéséhez, a mely utoljára az ő saját hatalmát alászállította. — Francziaországban az inquisitio már a XIV. század közepén elvesztette jelentőségét, részint a parlament, részint a párizsi egyetem lassanként teljesen félreszorította azt, — de legfőbb ok a királyi hatalom gyors kifejlődése volt, mely lassanként teljesen elnyelte az inquisitiót, ugy hogy az minden tekintélyét és hatalmát elvesztette. Aragonban 1238-ban telepedett meg az inquisitio, de organisatiója lassan haladt előre ; tevékenységének főszínhelye Urgel volt. A század vége felé már keveset hallani róla, sem nagy tevékenységet nem fejt ki, sem nagv tiszteletben nem áll. A XIV. században az üldözések újult erővel indulnak meg. Legnevezetesebb inquisitora Eymericus Miklós, a ki 30 évi működés után kegyvesztetten és száműzetésben halt meg. Castilia és Leon, a mely a spanyol félsziget legnagyobb részét magában foglalta, sohasem élvezte a középkori inquisitio áldását ; csakis Aragon és Castilia egyesítése után vállalkozott a kettős uralkodó — Ferdinánd és Izabella — arra a feladatra, hogy az országban egyforma hitet teremtsen. A spanyol és portugál inquisitio virágkora a XVI. századra esik, de ezt Lea már egy más művében (A history of the Inquisition of Spain, 1907) tárgyalja. Olaszországban eretnekség és politika igen sokszor párhuzamosan halad egymással és az eretnekek sorsa inkább a politika változó irányaitól és áramlataitól, mint az inquisitio buzgalmától függ. Az eretnekek itt is két főcsoportra : a katharusokra és waldensekre oszlottak. Az inquisitiót Itáliában IX. Gergely pápa léptette életbe 1230 táján s az lassan jutott szervezetének teljes kifejlettségére. Könyvünk részletesen ismerteti a főinquisitorok : Vicenzai Schio János, Veronai Péter, Ruggero, Rainerio Saccone működését, az Ezzelino és Uberto Pallavicini leveretését, a pápai szék végleges diadalát, melynek folytán az egykor ghibellin területeken a politikai ellenzéket mint eret-