Századok – 1910

Kisebb közlemények. - Germanus Gyula: A törökök első fellépése az Aldunán és az első török-magyar összeütközés 41

43 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Viszont Sähiii Zagorát és Isebulot hódította meg, a mohamedán számítás szerint a 766. évben. (A. D. 1365.) Ezek után Ghâzi Muradnak hírül adatott; hogy Szerbiában körülbelül 50.000 keresztény gyűlt össze azon szándékkal, hogy Drinápoly ellen vonuljanak. A mint ezt hirűl vette, rögtön útnak indult Galipolu felé. Mielőtt azonban a tengerparthoz ért és behajózhatott volna, a szerbek már Drinápolyhoz közeledtek és tábort ütöttek azon a helyen, melyet ma is még (1550. év) »szerb tábornak (sîrb sïndighî) neveznek. Sähin vezér azonban megtudta a szerbek tervét és nem pihent, hanem elhatározta, hogy őket éjjel csellel megtámadja. Midőn ezek borral jól teleitták magukat, lepihentek s az oszmánli csapatok jövetelére ordítani kezdének : »Itt vannak a törökök !« De részegségükben nem tudták mit csináljanak és a sötét éjjelben reggelig egymást fojtották meg. A lovak is megijedtek a támadástól és egymást rúgták agyon. Mire nappalodni kezdett, szégyenteljes futásnak eredtek, pedig senki sem hajtotta őket. Ezek után az oszmánok táborukba törtek, minden ellenállás nélkül elfoglalták és kirabolták azt. Meggazdagodva, zsákmánvnyal visszatértek Drinápolyba. Sähin Muradnak sok foglyot küldött és sok fejet. Alig pillantotta meg ezeket Murád khán, nyugodtan visszatért Brusszába, a mohamedán évszámlálás v 767. évében.« (A. D. 1366.) Muhij-ud-Dín Gemali továbbá Muradnak a győzelem emlékére emelt mecsetét említi, és fiának, Jildirim Bajezidnak nősülését írja le. Gemali csak szerbekről szól s a csata helyét Drinápoly közelébe helyezi, de tudjuk, hogy Nagy Lajos, mint a szerbek és bosnyákok vezér szövetségese, a bulgárok ellen indult, kiknek fejedelme Sisman Palailogoö V. Jánost, ki hozzá segítségül folyamodott, börtönbe zárta, ő maga, Sisman, pedig Muradnak meghódolt. Sa'd-ud-Din többet ír az első török-magyar összeütközésről, s pontosan meghatározza a csata helyét. E kútfőnk »A történelmek koronája« czímű krónika, melyet Hasszan Dsán fia, Sa'd-ud-Din (közönségesen Hodsa efendinek nevezték) írt s az oszmán dynastia történetét foglalja magába eredetétől I. Szelim szultán haláláig. (A. H. 926 = A. D. 1520.) Sa'd-ud-Din, Hasszan Dsan, ben Häfiz Muhammed ben Hafiz Dsemâl-ud-Din-i-Isfahâni fia perzsa eredetű volt, de Konstantinápolyban született A. H. 943 = A. D. 1537-ben. A vallási pályát választotta és 20 éves korában Szülejman szultán muftijának, Ebv So'üd titkára lett. Később Murád herczeg tanítójává neveztetett ki (1574 körül), s uralkodása ideje alatt is benső tanácsadója maradt. Állását és befolyását Murád követője, III. Mohamed szultán alatt is megtartotta s általában ismeretes volt, mint a tudományok lelkes