Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

verbőczy istván és fia. 471 május 21-én Vingárton személyesen megjelenvén, felesége, Szerecseny Krisztina nevében ellentmondott, melyből az atyafiak között pörpatvar támadt.i Verbőczy Imre a rokonok nagy seregéből legjobban szerette unokahugát, Dombay Annát, a kit akkortájban vett feleségül a régi, becsületes nemzetből származó derék vitéz, Henyey Miklós. A friss menyecske, persze az urával, a ki nagyon ráért, mert Magyarországon fegyverszünet volt, meg is látogatta őt Erdélyben s talán az 1546. évi karácsonyi szent ünnepeket is együtt töltötték Vingárt várában.2 Öröme telt ebben jó Verbőczy Imrének és örömében egy szép násfát ajándékozott a húgának, mely szegény Héderváry Ferenczről szállott reá. Talán egyebe sem maradt a gazdag örökségből. Dombay Annáról Erdélyben laktában többször is megemlékezett. A Borsod vármegyében fekvő Nyárád birtokot 1547 deczember 9-én neki ajándékozta, illetőleg fölhatalmazta, hogy a jószágot, melyet atyja 1527-ben az Eger környéken lakó karthausi barátoknak 100 ftért zálogba vetett, magához válthassa, a mi a következő év elején meg is történt.3 Hunyad vármegyében atyjáról szintén tekintélyes birtok maradt Verbőczyre. A régi brancsikai uradalom, a hozzátartozó brancsikai (Brancska, Barincska), fusóvári, pakurai, répási, tárnoki (Tarnócza), kabafalvai, dalmári stb., stb. összesen 19 helységben fekvő jószágokkal, melyeknek egyrészét atyja Brancsikay László magvaszakadtával még 1519-ben adományba kapta, más részét pedig nagybátyja Verbőczy János özvegyétől, Brancsikay Lucziától 1 Országos Levéltár, Gyulafejérvári káptalan Cent. C. nr. 84. 2 Ezt abból következtetjük, hogy Verbőczy Imre Vingárt várában 1547. január 3-án kelt levelében fölszólította Krisztina asszonyt (Patócsynét), hogy a nála lévő két násfa közül a nagyobbikat küldje vissza, mert húgának Dombay Annának ajándékozta. A levélben, mely egyúttal nyugtatványul szolgált, többek között azt írja : »Bene constat vestrae generositatis, qualiter dua redimitta capitis vulgo Nasffa a magnifico domino condam Francisco Hedervary de jure ad nos devoluta fuerit, quae nunc apud vestram generositatem habentur« stb. stb. Nem tehető fel, hogy Verbőczynek csak úgy ötleszerűleg eszébe jutott volna, hogy a drága ékszert koezkáztatván, húgának Magyarországba küldje. Jóformán azt sem tudhatta, hol találják fel Henyey Miklósnét, mert Dombó vára már akkor török kézre került. (A levél eredetije rongált papiroson, »Emericus de Werbeuch comes etc.« idegen kéztől származó aláírással és ezenkívül »Idem Emericus manu propria« jelzéssel és czímeres pecséttel. Országos Levéltár. Missilisek.) 8 Országos Levéltár N. R. A. fasc. 787. nr. 2. Két egymást kiegészítőoklevél, de aláírás csak a deczember 9-én kelt adományon látható. A szöveg alatt gyűrűs pecséttel, melyben Verbőczy István ismeretes czímerét látjuk. A tárkányi karthausi barátok priorja János 1548. február 6-án elismeri, hogy Nyárad birtok zálogsummáját Verbőczyéktől fölvette. U. o. N. R. A. fasc. 787. nr. 3.