Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

472 dr. komáromy andrás. és leányától, Verbőczy Borbálától szerezte.1

Fráter György mint az özvegy királyné és fia helytartója a gyulafej érvári káptalant küldte ki a birtokba iktatásra, de a dolog most sem mehetett simán, mert Hlyei Dienessy László, Kemény János és Galacsi Móré Péter 1548 junius 9-én valamelyes jogczímen ellentmondottak, sőt Izabella királyné is jogot formált a kihalt Brancsikay nemzetség örökségéhez, mert megbízottja által az egész statutiónak ellentmondott. Ezeket a barát, a ki nemcsak kormányzója, kincstárnoka, szükségben fő hadvezére, de judex generálisa is volt Erdélynek, törvényesen idéztette.1 Pör hát volt elég, talán több is mint kellett volna, gondot azonban csak egy okozott Verbőczy fiának. János király halála után, de még atyja életében történt, hogy a Kolozs vármegyében fekvő Teke nevű városát Majláth István erdélyi vajda hatalmasan elfoglalta. A jó urat ezután csakhamar a konstantinápolyi Héttoronyba zárták és Verbőczy Imre fölszólította hitvesét, Nádasdy Annát, hogy bocsássa vissza neki a jószágot. De nem tette és pörre került a dolog közöttük, melynek folyamán a vajdáné azt állította, hogy az ura nagy summa pénzen vásárolta meg azt a birtokot az öreg Verbőczytől. Ezt azonban nem tudta igazolni és szolgái már 1543-ban tanácsolták neki,hogy kérje meg testvérbátyját, Nádasdy Tamást, hogy nyomja le valamiképpen a pört, mert nem lehet miatta nyugodni.2

Majlátliné jóhiszeműsége nyilvánvaló, mert férjét már 1539-ben bevezették a kolozsvármegyei Teke és Ida birodalmába. Igen ám, de kétségtelen, hogy az öreg Verbőczy nem Teke várost, hanem Idát és Ludvéget adta el a vajdának, (ha csak később valami más egyezség nem történt közöttük) és 1537-ben csak az ezekben lappangó jus regiumot adományozta neki János király. A dologban tehát valami hunczutságnak kellett történni, a miről Anna asszony semmit sem tudott s erősen bizakodván a maga igazságában, de még inkább hatalmas pártfogójában, a törvényes határnapokra egyszer sem jelent meg, prókátort sem küldött. Verbőczy Imre prókátorai azonban hamarosan kitanulták a Hármas-könyvnek minden fortélyát és eljárván dolgukban, Majláth Istvánné ellen, hatalmaskodás számba menő makacs meg nem jelenése miatt, fő-és jószágvesztésre szóló Ítéletet kértek. A barát pedig, mint Erdély főbírája, ügyet se vetvén Nádasdy Tamás közbenjárására, 1547 julius 29-én törvényt szolgáltatott és kimondá rá a capitalis sentential. Ennek értelmében a vajdáné asz-1 Országos Levéltár. DL. 29974. Gyulafejérvári káptalan. Cent. A. 91. 3 Magyar levelestár I. k. 23. 1., hol »<Äe£e.(egyelmed)« helyett Teke értendő. L. még. Orsz. Levéltár Kolozsmonostori konvent Kolozs M. Nr 37. Erd. fiscalis levéltár. Kolozs fasc. 49. litt. x.