Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

468 dr. komáromy andrás. bizonyos kárörömmel még azt is hirdették, hogy Ferdinánd felmondta neki a szolgálatot, a német királynál — úgymond — nem volt többé kenyere a kanczellárius fiának.1 Ez bizony könnyen megtörténhetett, mert Verbőczy Imrét már csak a katonatartásért való leszámolás is méltán elkeseríthette és — bár nem szándékozunk a föltevések és találgatások ingoványos mezejére lépni — sok más egyéb dolog közbejöhetett, mely a hevesvérű fiatal embert valamely meggondolatlan beszédre vagy cselekedetre ragadhatta. Akkortájban igen komoly természetű összeütközése volt Nádasdy Tamással és kitudja micsoda következményekkel járt ez reá nézve ? Az 1544 év tavaszán történt, hogy vitéz bajtársát és feleségéről rokonát, Istvánffy Istvánt, a ki huszárjaival a királyi hadak generális-kapitányához, Fels Lénárthoz igyekezett, Nádasdy emberei a pozsonyvármegyei Jóka határában megtámadták, leverték és állítólag minden igaz ok nélkül — urok parancsára — a Dunába fojtották. A szerencsétlenül járt ifjú rokonai és barátjai a gyilkosságért Nádasdyt vádolták és bosszút esküdtek fejére. De ez a dolog még nincs tisztába hozva. Csupán a súlyos vádat ismerjük, de Nádasdy kihallgatásáról, a tanúk vallomásáról, egyszóval a vizsgálat lefolyásáról még eddig nem került napfényre semmiféle olyan hiteles tudósítás, melynek alapján az ügyben igazságos Ítéletet lehetne mondani. Egész általánosságban tehát csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy az erősen elfogult és egyoldalú történetírók elbeszélése után a megállapodott elméjű, nyugodt vérmérsékletű, magas állású, dúsgazdag főurat, bosszús haragból, vagy pláne nyereségvágyból eredő orgyilkossággal méltán vádolni nem lehet és nem is szabad. De lett légyen Nádasdy Tamás akár bűnös, akár ártatlan, csak közönséges emberi dolog, hogv Istvánffy Pált, Verbőczy Imrét, Batthyány Mihályt és Macedóniai Pétert, a kik rokonuk ártatlan vérének kiontása miatt Ferdinánd király előtt bepanaszolták és példás büntetést kértek fejére, ezentúl halálos ellenségeinek tekintette. A vád miatt egy hajaszála sem görbült meg és ha ártatlannak érezte magát, csak annál jobban gyűlölhette azokat, a kik becsületében, tisztességében meg akarták gyalázni.2 1 Magyar levelestár I. k. 51. 1. 8 Istvánffy István halálának körülményeivel legújabban Holub-József foglalkozik A kisasszonyfalvi Istvánffy-család ez. érdemes dolgozatában (Turul 27. kötet 112. 1.), de az egyoldalú és hézagos tudósításokból az igazságot megállapítani nem lehet. Mi azt hisszük, hogy a jó vitézt, a kiv a mint Forgách írja, de magunk is tudjuk, igen nagyon szerette a zsákmányt, Jókán valami nevezetes rabláson érték a Nádasdy katonái és a feldühödt jobbágyokkal egyetemben, végére jártak. Arra mutat, hogy fegyvereit és egyet-mását Nádasdy lefoglalta és csak akkor adta vissza, mikor a-