Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - I. közl. 24

BETHLEN- ISTVÁN TÁMADÁSA 1636-BAN. 39 mire őt 1631 óta majd minden országgyűlés felhatalmazta, s így Bethlen csak két eshetőség : a hódolat, vagy a nyílt pártütés közt választhatott. Az öreg úrban általában inkább az utóbbi iránt volt hajlandóság, s ez benne a mostani 1635-iki végzés s egyéb események következtében mindinkább megszilárdult. 1635 nyarán történt, hogy Bethlen Péter, István egyetlen fia, egy erdélyi nemest, ki gazdatisztje volt, felindulásában anynyira megvert, hogy az néhány napra rá meghalt.1

Mivel pedig az ugyanazon évi gyulafehérvári országgyűlés »az sok gyilkosság és emberöldöklésre« való tekintettel ilyen ügyekben rövides törvénykezési eljárást állapított meg,2

Bethlen Pétert azonnal törvényszék elé idézték, s mert nem jelent meg, elítélték s az ítéletet kihirdették.3 Az ítélet magában véve nem volt ugyan törvénytelen, teljesen fedte a törvény betűit, de Bethlen István e tényben családja üldöztetését látta ; félt, hogy a fejedelem »az harmadik fiának is megszedheti szeme szőrét, úgy hogy ne kellessék ezután tőle tartani«.4

Tény is, hogy Rákóczy magatartása, ki a kiegyezést a meggyilkolt gazdatiszt családja s Bethlen Péter közt egyenesen eltiltotta,5 méltán ellenségesnek tűnhetett fel Bethlenék előtt. Panaszokkal fordult tehát Pázmányhoz és a nádorhoz, kik abban a hitben, hogy Rákóczy engedékenységgel elejét veheti az ellentétek teljes kiélesedésének, a fejedelem elnézését kérték. »Limitálná és temperálná oly móddal« az ítéletet, —- ajánlja Pázmány — hogy »bár megérezné és másoknak is példa lenne, de mindazáltal az ő jóakarata ebből is nyilvábban mutatódnék ki núnd az itt kinn való atyafiak s mind pedig egyéb rendek előtt.«6 A nádor is ajánlotta Rákóczynak, hogy »Bethlen István uramot szállítsa és csendesítse meg elméjében«, mert ez saját »java és méltósága öregbülése« ; a fiú dolgát is fejedelmi kegyességgel illesse.7

Rákóczy, hogy a bíborost s a nádort merevségével magától el ne idegenítse, közbenjárásukat nem utasította vissza, engedékenynek mutatkozott 1 Kemény : Önéletírása 260. 1. Illésházy Gáspár emlékirata. Tört. Tár. 1891. 563. 1. = Articul. IX. Erd. Orsz. Emi. IX. 417—18. 11. 3 Szilágyi S. : Rákóczy és Pázmány. (Rajzok és tanúim. I. k. 154. 1.) »Mindjárást in prima sede judiciaria fején, jószágán marasztották, az másodikán hasonlóképen.« Illésházy emlékirata. Tört. Tár. 1891. 564. 1. 4 Illésházy Gáspár emlékirata. Tört. Tár. 1891. 563. 1. 6 Illésházy Gáspár emlékirata. U. o. 0 1635 okt. 6-iki levele. Részben közli Szilágyi: id. tanúim. (Rajzok és tanúim. I. 154—55. 11.) 7 Esterházy memorialeja Chernel részére 1635 nov. 29-ről. Erd. Orsz. Emi. IX. 441. 1.