Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - I. közl. 24
38 DR. LUKIÎTICH IMRE. Hogy ő a császári generálissal találkozott, az pusztán udvariassági tény volt, melyből semmit sem lehet következtetni ; mikor ugyanis a generális a végvárakat látogatta, Bethlen birtokain is átutazott. »Gyalázatnak tartottam volna, — úgymond — ha egy ebédre, avagy vacsorára be nem híttam volna esmeretségnek okáért, holott az én jószágim az ő kglme tiszti alatt lévén, sokszor kényszeríttetem holmi szükséges dolgokból ő kglmét requirálnom.«! Bethlen magyarázatai Rákóczyt nem tudták megnyugtatni, mert nem hitt azok őszinteségében. Erezte azonban, hogy ezen ügy mielőbbi rendezése égető szükség olyan körülmények között, midőn egyrészt a porta részéről kétes magatartás észlelhető Erdély iránt, s másrészt differentiák vannak közte s a bécsi udvar között is. Pázmánynyal való barátságában bízva, »az közönséges békességnek megoltalmazása« végett »az békesség bontogatóknalc castigatiójokat« várta ugyan a bécsi udvartól,2 s Pázmány biztatta is, hogy onnan ne féljen,3 de tartott attól, hogy Esterházy nádor, ki ugyanekkor a bíborossal erős ellentétben állott, Bethlen István érdekében Pázmánynyal és Rákóczyval szemben is érvényesíteni fogja befolyását az udvarnál. A nádor azonban, bár Bethlen egyenesen hozzá fordult panaszaival, sőt mint királyi alattvaló védelmét is kérte, nem akart ügyükbe avatkozni. »Ment akarok lenni efféle veszedelmes igyekezetek tudásában«, írta Pázmánynak október 4-én, annál is inkább, mert meggyőződése szerint »ő felsége nem csak arrul adott hitet, hogy maga megtartja a békességet, hanem hogy alattvalóival is megtartatja«,4 a mivel egyúttal Rákóczy eljárásának helyességét is elismerni látszott. Rákóczy tehát közvetlen beavatkozást — legalább most — a bécsi udvar részéről nem várhatott ; a porta, mely ismét külpolitikai bonyodalmakkal volt elfoglalva, egyelőre szintén nem gyakorolhatott nyomást reája, jóllehet Rákóczy tisztában volt azzal, hogy a portán egyénisége is, politikája is népszerűtlen, s hogy a szakadás csak idő kérdése. De ez az időhaladék elegendőnek látszott arra, hogy Bethlen Istvánnal végkép leszámoljon. Az 1635 május-júniusi gyulafehérvári országgyűlésen törvénybe iktattatja a homagium letételének feltétlen kötelezettségét,5 a 1 Ugyanott. a Rákóczy 1634 szept. 2-án kelt levele Pázmányhoz. Tört. Tár. 1881. 661. 1. 3 1634 szept. 11-iki levele. Tört. Tár. 1881. 663. 1. * Horváth Mihály: Kismartoni regesták. Tört. Tár. X. (1861.) 64—65. 11. 5 Artie. XIX. Erd. Orsz. Emi. IX. 421—22. 11.
