Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - I. közl. 24
36 DR. LUKIÎTICH IMRE. a végrendeletbe ; Monorát pedig, mely Bethlen Gábor egyik adománya értelmében Mogila Iván vajdáé volt, Bethlen István erővel foglaltatta el. Mivel pedig Rákóczy Mogilával megegyezvén, jogát tőle 8000 írton megvette, a birtoknak ő a tulajdonosa.1 Ezt Bethlen István kifogásolta, miként tiltakozott az ellen is, hogy Rákóczy a hunyadmegyei birtokok tulajdonjogainak megvizsgálásakor nem az ő gyermekeit, hanem másokat részesített előnyben, pedig »ha kiktől valami praetensiójok után való jussokat ő kglme megvötte volna is, az üdveziilt kglmes urunk donatioja szerint« 2 Bethlen István gyermekeinek tartoznék adni. Igazságtalannak tartotta az országgyűlés azon határozatát is, melynek értelmében a jószágvesztésre ítélt Zólyomi Dávid birtokaiból Zólyomi Dávidnénak kezében csupán a kereki uradalmat s a micskei jószágot hagyták »jegyruhájában, dossában«,3 holott az öreg úr azt is kívánta, hogy Rákóczy a Bethlen Gábor által Zólyominé részére kiváltott zálogos jószágért is kárpótolja, továbbá, hogy »ura az mely arany és ezüst művet, úgymint igaz parafernumot zálogban hányta az jószágnak vételekor, engedné meg ő kglme, hogy az köz res mobilisekből válthatná ki« ; s végül »jegyruhájárói is ország törvénye szerint ő kglme contentáltatná«.4 Saját személyét illetőleg kívánja, hogy Rákóczy fizesse vissza neki azt a kölcsönt, melyet Bethlen István neki beiktatása alkalmával a Bethlen Gábortól végrendeletileg saját siremlékçre hagyományozott összegből folyósított, mely összeg eredetileg tízezer forint volt ugyan, de Rákóczy abból ez ideig csak háromezer forintot fizetett vissza s így Bethlen kénytelen volt a hiányt részben a magáéból, részben kölcsönből fedezni. Általában — úgymond — »a miképen Topán assecuralt vala ő kglme, hogy minden jószágimban magamat, gyermekimet megtart, ezután is ő kglme tartaná abbeli reversalisához magát.«5 Legsérelmesebbnek tartotta azonban az 1633-iki országgyűlési végzést, melyről fentebb megemlékeztünk, melyet a valóságnak 1 Erd. Orsz. Emi. IX. 210. 1. és Tört. Tár. 1881. 121. 1. 2 Bethlen Gábor löl7-ben zálogba vette Hunyadvárát s az ahlioz tartozó jószágokat Enviugi Török Istvántól, (Győri tört. és rég. füzetek. II. 380—83. 11.) s ezekből néhányat ifj. Bethlen Istvánnak adományozott. Azonban, mint Chernel Györgynek 1633 jún. 13-iki leveléből látszik. (Tört. Tár. 1884. 111—13. 11.) Bethlen Gábornak nem volt joga zálogos birtokot örökös adományképp elajándékozni s azért a kis gróf Bethlen Gábor halála után egyezkedni is akart Török István örököseivel, de sikertelenül. A kis gróf halála után Rákóczy a jogot megvette az örökösöktől s ezzel igényt formált az eladományozott birtokokra is. 3 Szalárdi : Siralm. magy. krán. 91. 1. Erd. Orsz. Emi. IX. 196. 1. 4 Bethlen István levele Komis Zsigmondhoz 1634 aug. 24-ről. (Eredetije a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.) 5 Bethlen István id. levele Kornishoz. (U. o.)
