Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - III. közl. 38

•VERBŐCZY ISTVÁN ÉS FIA. 393. generalis, Ferdinánd király tanácsosa, sokat látott, hallott, próbált régi vitéz kapitány ember. A könnyű lovasok mellett vasas németeket, puskás gyalogságot és hajdúkat is találunk a védők között, az idegen zsoldosok kapitányai Diskau Ottó, Tournier Fülöp, a huszárok elöljárói Kápolnay Ferencz, Verbőczy Imre, Istvánffy István stb. egytől-egyig sok csatákon forgott kemény vitézek voltak.1 Csak az volt a baj, mondhatni végzetes hiba, hogy a különböző felekezetű városi polgárok nemcsak egymás között gyűlölködtek, de még a katonasággal is meghasonlottak. A sokféle nemzethez tartozó vitézek seregében pedig visszavonás támadt, kölcsönösen lenézték, kisebbítették egymást, sőt a legválságosabb lielyezetekben, a török győzelmét elősegítvén, valósággal egymás vesztére törtek. Szulimán császár még Esztergomot vívta, mikor Fejérvárról hírnök érkezett hozzá és azt az értesítést hozta, >>mi a padtsah szolgái vagyunk, — úgymond — ha majd szerencsésen odaérkezik, el tudunk bánni a közöttünk lévő németekkeh.2 De a világvédő szultán nem sokat adott a gyaurok biztatására, mert azok a bégek és agák, a kiket még mielőtt Budára érkezett volna és azután is nyelvet fogni Fejérvár felé küldözgettek, másképen beszéltek és félelmetes helynek tüntették fel azt a híres várost, mely a gyehennára való királyoknak ősidőktől fogva temetkező helye vala. (id. h.) Es mikor a Fejérvár alatt elfogott pánczélos vitézek julius 28-án azzal rémítgették a szultánt, hogy körülbelől 13 ezer elszánt harczos van a várban, a kik szép szerével nem adják fel a várat és a Dunán szállított ágyúk még mindig nem érkeztek meg Esztergom alá, Szinán csausz, a ki az egész hadjárat alatt a szultán közelében tartózkodott s mindent látott és hallott, őszintén bevallja, hogy »a világvédő padisah ő felsége . . . egy kissé aggódott és nyugtalankodott« — a mi roppant nagy dolog egy napkeleti udvari történetírótól.3 Még jobban fokozta a szultán kedélyének levertségét (id. h.) az a hír, hogy Bécsből 4000 válogatott vitézt küldtek Székesfej érvár 1 Varkócs 1543. február 11., ápril 21. és május 18. napján Fejérvárról keltezett leveleit így írta alá : «Georgias Warkocz a Nobsicz Bfegie majestatis) supremus Capitaneus Albensis (egyszer in Alba). Ez évi julius 17-én Königsberg Honoriussal és Teufel Rézmánnal még Görczben volt, (Orsz. Levéltár, Nádasdy iratok) és állítólag csak akkor érkezett vissza, mikor a török előhadak már a vár alá szállottak. Istvánffy a magyar huszárokat mindössze 500 főre becsüli, de bizonyosan többen voltak. Szeréminél azt olvassuk, hogy Verbőczy Imrének 600 és Kápolnay Ferencznek ugyanannyi lovasa volt, Warkoch kapitánysága alá pedig 3 ezer német és olasz tartozott. Ezenkívül még 800 gyalog hajdú is volt a várban. V. ö. Török történetírók И. k. 354. 1. és 359. 1. Istvánffy id. m. Lib. XV., Szerémi id. m. 388. 1. «"« Török történetírók к. 322., 330., .337. 1.