Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - I. közl. 24

32 DR. LDKINICH IMRE. Részek és Várad átengedésével visszalépésre bírhatja, de Rákóczy határozottan kijelentette, hogy inkább akarja, »ha előbbeni helyébe áll az fejedelemasszony« ; annak — úgymond — »kész is vagyok szolgálnom«, de nem Bethlen Istvánnak.1

Katalinról azonban a rendek, okulva a multakon, hallani sem akartak, viszont Bethlen ügyének további támogatása a hatalmas Rákóczyval szemben szintén nem látszott ajánlatosnak. Az 1630 nov. 26-án megnyílt segesvári fejedelemválasztó országgyűlés tehát, miután a török porta állásfoglalása Rákóczy mellett köztudomású lett,2

s Katalin nevében Kemény János is Rákóczyra szavazott,3 egyhangúan Rákóczyt emelte az erdélyi fejedelmi székbe.4 I. I. Rákóczy György egyhangú választás útján jutott a fejedelemséghez, de Bethlen István ugyancsak egyhangú megválasztatása mutatta, hogy a választás ténye még egyáltalában nem jelenthet véglegesen megállapodott viszonyokat. Az erdélyi rendeket inkább Opportunismus, mint meggyőződés vezette az utóbb történtek hatása alatt s Rákóczy sem áltatta magát azzal, hogy a rendek ezen előlegezett bizalmában annál egyebet keressen. Ismervén Bethlen István magatartását a novemberi választás előzményei alatt, Rákóczy sejthette, hogy a választás elsősorban az öreg úr nyugalmát zavarta fel s kétségkívül érzékeny sebet ütött lelkén ; beláthatta tehát azt is, hogy idő, részéről pedig figyelem és tapintat szükséges a feledésre. Az 1630 deczemberi gyulafehérvári országgyűlés tisztességes visszavonulást biztosított Bethlen részére azon érdemeire való tekintetből, hogy »az gubernátorságnak tisztit mindnyájunknak consensusából, mind ő felségének az üdvözült urunknak az országban létiben s mind pedig az ország határin kívül hadi expeditiókban lévén ő felsége occupatus tiz esztendeig, dicséretesen viselte, szegény hazánknak szabadságit és törvényeit mint igaz hazánkfia igyekezte oltalmazni«.5 Kikötik tehát, hogy Rákóczy Bethlen »minden collatióit, donatióit, inscriptióit, annuentiáit, valamelyek legitime emanáltattanak, lia kik olyak vadnak, 1 Serédy István és Vetésv István 1630 nov. kelt követségi utasításai. Közölve Szilágyi : A Rákócziak kora etc. I. к. 251—53. 11. 2 Kemény: Önéletírása. 202—204. 11. 3 Katalin 1630 nov. 25-én kelt levele. Tört. Tár. 1880. 148. 1. és Tört. Tár. 1899. 128. 1. 1 Szalárdi : Siralm. magi/, lcrón. 72. 1. Kemény : Önéletírása. 204. 1. 5 Erd. Orsz. Emi. IX. 149. 1.