Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - I. közl. 24

BETHLEN- ISTVÁN TÁMADÁSA 1636-BAN. 41 állapatja ne periclitáljon, se az mi egyenetlenségünk miatt istenünknek tiszteleti s nemzetünkkel együtt anyaszentegyháza ne periclitáljon, szegény nemzetünk idegen nemzetnek praedájára ne jusson, fiaim hitiben fogyatkozás ne essék, az keresztyéni vér mi miattunk ne omoljon.«1 A topái végzés, mely Rákóczynak szabad kezet biztosított, viszont Bethlent megkötötte, eldöntötte Bethlen fejedelemségének sorsát. Egyhangú választás útján jutott ugyan a fejedelemséghez, de ennek előzménye : az erdélyi nemzeti párt tömörülése, nem annyira Bethlen István személyét, mint inkább a hagyományos nemzeti politikát illette, melyet, mint láttuk, Bethlen tulajdonképpen csak a körülmények esetleges alakulásainál fogva, de nem tudatosan képviselt. Hogy szűk látókörű politikus volt, a topái egyezkedés után is nyilvánvalóvá lett ; császári és nádori pártfogást keresett, tehát a bukott kath. párt politikájához folyamodott, melynek reactiója tette őt a közelmúltban a helyzet urává. Viszont Rákóczy, nem törődve a nádor szemrehányásaival,2

Erdélyben igyekezett pártot szervezni s a váradi megállapodás szerint 3 elsősorban Katalint s vele személyes híveit akarta megnyerni, a mi nem okozott nehézséget. Katalin »igen örömest hajla Rákóczyhoz való jóakaratra, mert Bethlen István ellen igen nagy gyűlölségben vala«,4 sőt Rákóczy kívánságára befolyását érdekében a portánál s magyarországi vezéreinél is latba vetette és pedig teljes sikerrel.5 Nem volt kicsinylendő eredmény a brandenburgi választó erkölcsi támogatásának megnyerése sem, kit erdélyi követei még a pártküzdelmek kezdetén akként informáltak Rákóczyról, hogy »hatalmas úr, a mellett becsületes és jámbor, ref. vallású«,6

s a kinek jóindulatát újabban Katalin is kérte Rákóczy számára.7 E diplomatiai sikerekkel szemben Bethlen István semmire sem hivatkozhatott ; gondolt ugyan arra is, hogy Rákóczyt a 1 Tört. Tár. 1895. 657—58 11. Közölve előbb Szilágyinál : A Rákócziak kora etc. I. к. 237. 1. 2 Esterházy erre vonatkozó leveleit 1. Tört. Tár. 1886. 98. s köv. 11. Tört. Tár. 1895. 471. s köv. 11. 3 Ifj. Bethlen Istvánnal és Zólyomi Dáviddal. Kemény János szerint, ki ezekben tényleges szerepet vitt, itt határozták el, hogy »az fejedelemasszony is Catherina lenne promotora Rákóczinak ; hogy ha mi praetensiója még az fejedelemséghez lehetne, transferálná Rákóczira és íratna mind Budára, portára mellette.« (Önéletírása. 196. 1.) ' Kemény : Önéletírása. 200. 1. 5 A budai vezér 1630 deczember körül Bethlenhez írt levele. Tört. Tár. 1885. 117. 1. Kemény: Önéletírása. 201. 1. 6 »Ein mächtig herr, dabey ehrlich und fromb. Reformirter Religion.« Marczali : Regesták etc. Tört. Tár. 1880. 134. 1. • Katalin leveleit 1. Tört. Tár. 1880. 150. és 153. 11.