Századok – 1910

Tárcza - Borovszky Samu: Jelentés a Társulat 1909-iki munkásságáról 340

340 tárcza. De nem az a czélunk, hogy bárkit is vádoljunk, hanem hogy orvoslásért kiáltsunk, — míg nem késő. Az uj levéltári épület ügye nemzeti becsület kérdése. A nyugati nagy nemzetek áldozatot nem kímélve féltékeny versenyzéssel kutatják fel s gyűjtik össze múzeumaikban Egyiptom, Assyria s más ókori kulturvidékek régiségeit is, s mi ne tudnók saját nemzetünk múltjának amúgy is erősen megtizedelt emlékeit megmenteni ? Mi veszni hagynók békés viszonyok között azt, a mit elődeink zivataros időkben meg tudtak számunkra őrizni ? Tetszelgünk magunknak kulturállam szerepében, rengeteget költünk évenként alárendeltebb czélokra, nemzeti kulturánk fenmaradt emlékeit pedig veszni hagyjuk ? Meg kell szűnni végre a közönynek, mely okleveleink sorsa felett a fakult papiros és ócska kutyabőr megvető kifejezéseivel napirendre tér s az Országos Levéltárban sem hajlandó egyebet látni kiselejtezésre megérett irattárnál. Mi, mint a hazai történetírás hivatott művelői, magunkévá tesszük s felszínen fogjuk tartani az ügyet mindaddig, míg ez a nemzeti adósság törlesztve nem leszen. Tisztelt Közgyűlés ! Alapszabályaink értelmében társulatunk elnökségének megbízatása ezennel lejár. Midőn tehát az elnöki székből távozom, magam és alelnöktársaim nevében őszinte köszönetet mondok a társulat tagjainak ama támogatásért, melyben a lefolyt cyklus alatt bennünket részesíteni szívesek voltak. Ezzel a Magyar Történelmi Társulat f. évi rendes közgyűlését megnyitom. JELENTÉS A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 1909. ÉVI MUNKÁSSÁGÁRÓL. (Felolvastatott a Társulat f. évi márczius 17-én tartott r. közgyűlésén.) Tisztslt Közgyűlés ! A Magyar Történelmi Társulatnak a múlt évben lepergett negyvenharmadik esztendeje, melynek lefolyásáról számot kell adnom, elég mozgalmas esztendő volt. Társulatunk, híven hagyományaihoz, iparkodott megfelelni annak a czélnak és azoknak a követelményeknek, melyeket eléje alapszabályai tűznek. Noha még ez időszerint nem rendelkezik olyan hatalmas eszközökkel, melyek nagy czéljával csak megközelítőleg is arányban állanának, mégis az adott viszonyok közt mindent elkövet arra nézve, hogy a hazai história tudományát előbbre vigye s az iránta való érdeklődést mennél szélesebb rétegekben fölkeltse. És ezt kiadványaival és felolvasásaival eszközli. A nagyközönséggel és a szakkörökkel való ez a két érintkezési szerv nem egyformán tud behatolni az érdekeltek körébe. Míg ugyanis időszakos és