Századok – 1910

Tárcza - Supka Géza: Történelem-művészettörténet - II. 336

TÁRCZA. TÖRTÉNELEM — MŰVÉSZETTÖRTÉNET. IT. Könnyen belátható, hogy a sovinizmusnak ilyen kicsúcsosodása mily könnyen vezethet vissza a — hála az égnek — túlhaladott romantikus érzelgősségekhez, s ha e tekintetben Hauptot vád mégsem illetheti, azt roppant anyagismeretének köszönheti, a mely állandóan párosul a történelmi tények minutiosus mérlegelésével. Mindjárt kiindulása lejtős vidékre vezeti, a Gottfried Sempsr-féle anyagtól függővé tett stüustanához, és megállapítja, hogy a germán műérzés kezdetét egy nagy x-szel, a germánoknak immár ismeretlen, teljesen elpusztúlt legrégibb faépítészetében kell keresnünk, a melynek késői utóhatása a skandináv faépületben nyilvánúl. Bizonyos az, hogy a germánok által meghódított területeken, az antik plastikusan érzett műformáktól eltérőleg, laposan, faszerűen kiképzett építészeti és díszítő formák keletkeznek ; de mindjárt itt jelentkezik az első hibás lépés, hogy éppen a »fa-stílus« lapos volta, az ornamenteknek nem az anyagból ki, hanem az anyag felületébe be való dolgozása, valamint az egész felületen egyenletesen való elosztása imminenter keleti jelenség. E germán művészetnek egy másik felhozott karakteristikona pedig, a rekesz-üvegdíszítés (a későbbi rekesz-zománcz elődje) teljesen bizantino-orientális motívum, a mit magyar régészeink (és nem mint a kötet egyik ismertetője, Rathgens, véli, hogy 0. v. Falke tavaly) már évtizedekkel ezelőtt kimutattak. E feltevések lehetetlen volta különben Hauptnál is kiviláglik, a ki sem idejét, sem lokalizálását, de magyarázatát sem tudja adni, hogy a faépítészethez nevelődött germánok, hogy dolgozhattak eleinte az antik kőstílusban (az emlékek bizonysága szerint) s csak egyszerre »vetettek le minden idegent magukról«, hogy újra tudatára ébredjenek ősi »fa-stílusuknak.« A dolog talán inkább úgy áll, hogy a középkori építészet új motívumai, a melyek nagyjából a román stílust adják (körív, tonnák-kereszttonnák, boltozatrendszerek)