Századok – 1910

Történeti irodalom - Kecskeméthy Aurél naplója 1851–1878. Ism. Mangold Lajos 320

történeti irodalom. 325 méthyben az a nézet fogamzott meg, hogy az egész Schmerlingféle experimentum nem más, mint ármány meg cselvetés ; hadd lássa a Felség, hogy a magyarokkal semmire sem lehet menni és meg kell szilárdítani a német-cseh rendszert (114. 1.). Sokáig megdönthetetlennek látszott Schmerling positiója ; Kecskeméthy éles szeme mégis már 1862 őszén észrevette, hogy a benfentesek Schmerling fölött élczelődni mernek és hogy a császár rokonszenvezni kezd a magyarokkal. (143. 1.) Midőn Schmerling azután — tán nem önként — egy újságíró révén Deáknak egy elfogadhatatlan egyezséget ajánl, az öreg úr egy borsos néger-adomával válaszolt, melyet a Felségnek is megsúgtak. (148. 1.) Nemsokára megírja Deák húsvéti czikkét, mely »kéznyújtás volt a Fölségnek Schmerling feje fölött« ; »folytatása pedig a császár útja Pestre«. (187. 1.) 1865 jun. Schmerling és a »magyarfaló« clique (Pálffv, Zichy, Nádasdy, Lichtenfels) menesztetett, megelőzőleg pedig Rainer herczeg távozott (190. 1.). Csak egy ember kerülte ki a pusztulást : gróf Esterházy Móricz, kinek tehetségét Kecskeméthy kétségkívül túlbecsülte, mert »ez a szellemdús bölcs« (135.), kinek »arcza még művészek és tudósok között is feltűnne, hát még szamár miniszterek között« (123. 1.), voltaképpen nem volt óvatos Fabius Cunctator, hanem, a mint Kecskeméthy később maga kisütötte : a huza-vonának, »a bureaukrata semmittevésnek a mintaképe« (135. V. ö. 190. 1.). Az új, 1865-iki aera, a »polgári provisorium« lelki atyái : Majláth György kanczellár és b. Sennyei Pál tárnokmester egyelőre Bécsben marasztalták Kecskeméthyt, a hol 20.000 forint subventióval a Hiradó-1 szerkesztette. Mindhárman azt hitték, hogy a jövő a konzervativeké és hogy »ezúttal nem fogják őket oly könnyen kiforgathatni«. (193. 1.) Az országgyűlés küszöbén azonban Kecskeméthyt közvetítő minőségében Pestre vitték, a hol Kecskeméthy, abban a hitben, hogy most már »örökre« ott maradand, házat vett (Budán). Becsvágya ugyan most sem engedte nyugodni. »Ha elgondolom, mily tudatlan és jellemtelen ficzkók szerepelnek ebben az országban és ha most végignézek az országgyűlésen és látom, hogy a kitünőbbek is mily gyengék, az új celebritások pedig mily charlatanok (stb.) : büszkeségem gőggé fuvalkodik és minduntalan közéjük szeretnék vágni Kákay Агапуоз szatírájának egész súlyával«. (204. 1.) Szándéka csakhamar testet öltött: 1866 máj. 4. jelentek meg az Ujabb fény- és árnyképek. Közli is egyúttal a »nagy urak« (Széchen Antal, Bartal, Eötvös, Ürményi, Majláth, Sennyey) nézeteit e munkáról. (206. 1.) Julius 12. óta háborús híreket registrál a Napló ; rosszalja Velencze átengedését, fél az állam csődjétől, az elrendelt, de végre nem hajtott újabb katona-