Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298

308 dr. lukinich imre. kívántatnék az segítség, mentül hamarébb együtt találnék őket ; ha pedig magoknak kívántatnék is, a hova az szükség lenne, oda foghatnák késedelem nélkül«. Adjon a generális biztosító levelet, hogy akkor is, ha ezer vagy kétezer kozákra volna is szükség, »az generalis levele mellett jöhetnének késedelem nélkül mellénk bántás nélkül«.1 Koniecpolski válasza az instructiónak megfelelően, általános vonatkozású volt ; biztosította Rákóczyt jóindulatáról s hogy vigyázni fog a tatárok és törökök mozgolódásaira. Egyebet Rákóczy sem várhatott tőle. Mikor azonban július folyamán megbízhatóbb értesítéseket kapott a törökök csendes készülődéseiről. jónak látta a kozákokkal, illetőleg a lengyelekkel való szövetkezést, a concret tényekre való utalással, megvalósítani ; Koniecpolski és IV. Ulászló biztatásai után ez nem is látszott lehetetlennek. Július 17-én tehát Szentpálit ismét elküldte a kozákokhoz. Tudomásukra hozza, hogy a portai kajmekam legutóbb küldött két levelében az Istenre és a török császár fejére esküszik, hogy Bethlen István miatt Rákóczynak bántódása nem lesz, sőt a császár Bethlent Budáról elviteti s Rhodus közelében egy szigeten fogságra vetik. Ugyanekkor azonban a budai, boszniai és temesvári pasák harczra készülődnek, »Kantamir pasának s az moldvai s havasalföldi vajdáknak is parancsolt császár, hogy ők is felüljenek«. Kétségtelen, hogy e készülődések Erdély ellen irányulnak s hogy »azon igyekeznek, míg mindenfelől való segítségink megérkeznek, hogy addig próbáljanak«. Ez a veszedelem Erdélyen kivűl a kereszténységet is sújtja, de »közelebb Lengyelországot, úgy mint közelebb szomszédot érheti«. Rákóczy elrendeli ugyan az általános felkelést, de égető szükség a lengyelektől való megsegíttetés. Kívánja azért Koniecpolskitól, hogy seregéből ezer kozákot és ugyanannyi zsoldost bocsásson rendelkezésére ; ha ez keresztülvihetetlen volna, segítse elo befolyásával a hadfogadás keresztülvitelét. Szükségesnek látja továbbá a fejedelem a lengyel király és a respublica részéről, hogy saját költségükön fogadott 6000 főnyi sereggel segítsék Erdélyt »ilyen nagy veszedelemnek propulsálásában«. Mindenekelőtt pedig, a júniusban Szentpáli által Rákóczynak tett Ígéretének megfelelően, »mindjárást . . . csináljon az moldvai vajda s az tatárok ellen oly oppositiót s distractiót, melyet látván azok, üljenek veszteg helyekben ; ha ő ngának (t. i. a generálisnak) módja vagyon benne, fenyítse is őket. Ezen az úton ő nga legkönnyebben segíthet s nagy dolgot is praestál vélle«.2 1 Közölve Szilágyi S. : Levelek és okiratok etc. 300—302. 11. 2 Egykorú másolat, talán Szentpáli kézírása a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.