Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

verbőczy istván és fia. 297 minden alkalmat megragadott, hogy veszedelmes kártévő embernek tüntesse fel őt, a ki — úgymond — nem nyugszik addig, míg püspöki székhelyét és az egész környéket végső pusztulásra nem juttatja, katonái pedig többet ártanak, mint használnak.1 No de már ezt igazán nem hitték el neki s a püspök utóvégre is belátván, hogy vádaskodásával czélt úgy sem érhet, felhagyott a hiábavaló erőlködéssel. Tanácsos is volt fordítani a köpenyegen, mert a szultán már megindult óriási seregével és Murád bég május közepén a drávamenti Valpó alá szállott. Megrémült erre a püspök, mert a szomszéd háza égett. Összegyűjtötte minden népét és haragot, gyűlölködést félretéve, felszólította Verbőczy fiát, hogy segítségére siessen. Május 24-én, mikor a török Valpó várát nagy faltörő ágyúkkal már erősen rontatta, hírül adja Nádasdynak, hogy másnap hajnalban síkra szállván, az Ur Jézus nevében együtt indulnak az ellenségre. DR. KOMÁROMY ANDRÁS. 1 »in eo laborat, ut urbem istam et vicinum lnuic tractum, abactione bovum continua in extremam desolationem deducat« etc. SZÁZADOK. 1910. IV. FÜZET. 21