Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298
BETHLEN ISTVÁN TÁMADÁSA 1636-BAN. — NEGYEDIK KÖZLEMÉNY. — IV. »Elsőben az alattavalóknak keresse kedveket, ha kiket megbántott, recognoscálja, méltó megengesztelni őköt... Ez mellett az fösvénységnek békét hagyjon, mind magyar hadakat fogadjon, az lengyeleket is, kiváltképpen az szabados kozákokat idején requiráltassa, az erősségeket éléssel és hű emberekkel megrakja.« 1 Ezt az utasítást adta Pázmány Chernel útján Rákóczynak. Valóban a sérelmek orvoslása s a hadfogadás elsőrendű szükséglet volt ; az első a lappangó ellentétek kiegyeztetését volt hivatva eszközölni, hogy így Bethlen törekvései Erdélyben visszhangot ne kelthessenek, utóbbira pedig a diplomatiai tárgyalások bizonytalan kimenetelét tekintve volt szükség, mert úgy a háború kitörésének, mint a békés megegyezés lehetőségének eshetőségei, legalább ebben az időben, egyformák voltak. Ezek voltak Pázmány utasításának indító okai, de ugyanezekre gondolt, Pázmánytól függetlenül, maga a fejedelem is. Már a Székely Mózes-féle mozgalmak idején híre járt annak, hogy törekvéseinek egyik pártolója a brassai bíró. »Annak az ő állapotjának, hogy oda be kellett menni, egyik főoka, indítója az brassai bíró volt, mert őt az tanácslotta rá«, mondja maga Székely Mózes is.2 Rákóczy tehát joggal következtethette, hogy ha a szászok a jelentéktelen Székely Mózes fellépését is a rokonszenv bizonyos nemével fogadták, Bethlenhez annál készségesebben csatlakoznak. Jónak látta ezért a hűségesküt a nagyobb szász városokkal, Brassóval, Nagyszebennel, Medgyessel,3 Beszterczével, Segesvárral azonnal letétetni.4 A hűségeskü letétele 1 Chernel memorialéja. Erd. Orsz. Emi. IX. 475—76. 11. 2 Szentpáli jelentése 1635. aug. 1-ről a fejedelemnek. (Szilágyi : Levelek és okiratok etc. 271. 1.) s A medgyesiek reversalisa 1636 febr. 8-ról. Tört. Tár 1884. 311—12.11. 4 Rákóczy tudósítása Balling Jánoshoz 1636 febr. 22-ről. Erd. Orsz. Emi. IX. 464. 1.