Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

1,98 dr. komáromy andrás. de bizonyos, bogy az országnak szüksége volt a békére. János király jónak találta, sőt mód nélkül örvendezett rajta, Ferdinánd hasonlóképen. György barát pedig — a ki már ekkor a politikában Verbőczyt egészen háttérbe szorította — talán úgy gondolkozott, hogy nem kell azt feltétlenül megtartani. . . A most érintett komoly, de szerintünk alaptalan vádak mellett szinte mulatságosnak tűnik fel, hogy az életíró, talán azért, mert a politikában a kudarczot megbocsáthatatlan bűnnek tartja, munkája végén az államférfiút alkotó tulajdonságok közül már egyedül csak az ékesszólást hajlandó elismerni Yerbőczyben. De azt állítja, hogy még ezzel is többet ártott, mint használt nemzetének. Mert szavaival az indulat és szenvedély pillanatnyi hevét, nem az élet termékenyítő melegét árasztotta széjjel. Szalma tüzet gyújtott, — úgymond — mely csakhamar kialudt és utána annál mélyebb lett a sötétség. Sőt Fraknói meggyőződése szerint a Verbőczy által támasztott országos mozgalmaknak a nemzetre nézve semmi üdvös hatásuk sem volt. (Id. h.) Nagy tévedés ez, melynek magyarázatát legfőképen abban találjuk, hogy a szerző a tényeket pusztán külső megjelenésük szerint itéli meg és hogy Verbőczy politikai egyéniségének jellemzésénél következetesen a mohácsi vész utáni állapotokat tartja szeme előtt. Már pedig ezek az állapotok nem a múltban gyökereztek ; nem a fokozatos fejlődés rendjén, hanem egészen új tényezők hatása alatt jöttek létre, következésképen a mohácsi vész előtti dolgokkal belső kapcsolatba, okozati összef üggésbe nem is hozhatók. A gyakran szenvedélyes kitörésekben, igazán forradalmi jelenetekben nyilvánuló országos mozgalmakat romboló hatásúaknak, lázas természetűeknek bélyegzi, melyek — úgymond — >>a nemzeti szervezetben elhatalmasodott sorvasztó elemek dúlásait még siettették« (id. h.). Holott módjában sincs megítélni, hogy tulajdonképen hová fejlődtek, mire vezettek volna ezek a mozgalmak ? Mert kétségtelennek tartjuk, liogy Verbőczy bukása nem befejezése, hanem csak egy rendkívül fontos momentuma volt annak az elkeseredett harcznak, melyet a köznemesség színe-java az alkotmány érdekében a királyi hatalom és a főurak ellen folytatott, jogot, sőt elsőbbséget követelvén magának az ország sorsának intézésében. A nagy nemzeti mozgalom elmúlását nem a vezérek gyarlósága vagy csüggedése, nem is a lelkesedés, az áldozatkészség hiánya okozta, hanem külső tényezőnek erőszakos befolyása, a mohácsi katastropha idézte elő, mely minden továbbfejlődésnek véget vetett. Befejezésül szórói-szóra közöljük Fraknói könyvének azt a részét, melyben Verbőczyre, politikai egyéniségének általános jellemzése után, a capitalis sentential kimondja.