Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

verbőczy istván és fia. 195 nyét, melynek sírját — úgymond — megásni segített azzal, hogy a váradi békekötésben közreműködött. (Id. m. 333. 1.1 Nem úgy áll a dolog. Mert azok a politikai törekvések és irányok, melyek rendes körülmények között, békés fejlődés útján az országot boldoggá és hatalmassá tehették volna, a mohácsi vész után állami és társadalmi viszonyainkban bekövetkezett óriási változások miatt többé már nem érvényesülhettek. Az új nemzedék felfogásával együtt a czélok és eszközök is megváltoztak. A török hódítás, a pártokra szakadt magyarság testvérgyilkos háborúja a nemzet vezéreitől égetőbb kérdések megoldását, fájóbb sebek orvoslását követelte. A rákosi és hatvani országgyűlések sokszor emlegetett lármás »tömege« pedig folytonos hadilábon álló lovas és gyalog katonasággá változott, mely nem politikai czélokért, hanem jó fizetésért, vagy hadizsákmányért, szabad nyereségért lelkesedett. Az ország és a megtámadott családi tűzhely védelme a nemzet erejét és áldozatkészségét osztatlanul követelte. Verbőczy politikájának kudarczát látja a szerző abban is, hogy a lutheránusok ellen kemény törvényeket hozatott, irtóháborút kezdett, a mohácsi vész után pedig az új tanok térfoglalását tétlenül szemlélte. Az 1523. és 1525. évi törvények végrehajtására — úgymond — kísérletet sem tett, sőt az actiót élete végén már csak a szószékre kívánta szorítani. (Id. m. 334. 1.) Holott a következetesség és szilárd meggyőződés talán azt hozta volna magával, hogy dörgedelmes szónoklatok helyett, tűzzelvassal, máglyával és hóhérpallossal forgolódjék ? Meglehet, de mi azt tartjuk, hogy Verbőczy eljárása éppen a viszonyokkal megalkudni tudó bölcs mérsékletét és nemzetéhez való igaz szeretetét jellemzi és bizonyítja. Nagyra becsüljük őt azért, hogy inkább jó hazafi akart maradni, mintsem következetes államférfiú, és nem vágyott arra a herostratesi dicsőségre, mely a Lutherani comburantur-íé]e törvények végrehajtóját besugározta volna. A mi pedig a nemzeti királyság eszményét illeti, Verbőczy ahhoz sem lett hűtlen, mert elvezette népét az ígéret földére s bizonyára nem ő az oka, hogy Szapolyay trónja állami létünk romjain épülvén, rövid idő múlva maga is a romok alá temetkezett. Tudta az egész világ, hogy János király székének ha nem is legerősebb oszlopa, de holta napjáig leghűségesebb védelmezője Verbőczy István volt. Mégis hozzájárult a váradi békekötéshez, mert a végső romlásához közeledő ország belső nyugalmát, a nyomorúság és kétségbeesés szélén álló nemzet megmentését remélte attól. Ez a czél, ez a legfőbb érdek, a hazaszeretettől vezérelt okos és becsületes államférfiaktól lemondást, sőt áldozatot követelt. Hogy a szerződés jó volt-e vagv rossz ? azon még lehet vitatkozni, 14*