Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

1,98 dr. komáromy andrás. és a maga helyén különös gonddal értékesített. Könyvének irodalmi és tudományos becsét senki sem tagadhatja. 1 De mi olyan művet óhajtunk, mely Verbőczy István méltó helyét történelmünknek korszakalkotó nagyjai között örök időkre, igazságosan kijelölje. Ilyen műnek pedig — Verbőczynek téves felfogása, politikai egyéniségének jellemzése s félszázados államférfiúi működésének az igazsággal ellenkező megítélése miatt — Fraknói könyvét nem tarthatjuk. Mert igaza lehet a szerzőnek abban, hogy Verbőczy »politikai programmjával az egész vonalon kud.arc.zot vallott« (id. h.) s hogy minden a mit tervezett, tett és alkotott, meghiúsult, elenyészett és összeomlott. De ez a szomorú igazság nem jogosíthatja fel őt arra az ítéletre és azokra a vádakra, a miket Verbőczy fejére olvas. Megdöbbentő jelenség volna, ha már a történetírás itélőszékében is, magasabb erkölcsi szempontok helyett, az a felfogás érvényesülne, hogy csak az olyan politika helyes, bölcs és jó, a mely sikerre vezet. Hogy minden egyéni kiválósága, önzetlen hazaszeretete, nemes intentiói daczára is rossz államférfiú az, a kinek programmja valamelyes okból nem sikerült. Sajnos, mi is tudjuk, hogy a siker ezen a világon sok mindent igazolhat, elpalástolhat, kimenthet és jóvá tehet. Pótolhatja az emberi tevékenység bármely terén, de különösen a politikában a lángelme, a becsületes szándék, a tiszta meggyőződés, és az erkölcs hiányát. A tömeg térdre borulva imádhatja, de történetíró a valódi nagyság zsinórmértékének sohasem tekintheti. Ne kárhoztassuk hát Verbőczyt, ne vonjuk kétségbe államférfiúi belátását, erős meggyőződését és hivatottságát pusztán csak azért, mert a viszonyok, — az emberi erőnél sokkalta hatalmasabb tényezők végzetes alakulása miatt kitűzött czéljait elérni, nagy eszményeit, politikai vágyait és reményeit megvalósítani nem tudta. Ez az ő fátuma volt. És méltó vád csakis akkor érhetné, ha — úgynevezett — kudarczaival nemzetének kárt vagy szégyent és megaláztatást okozott volna. Igazságtalan az a szemrehányás, hogy Verbőczy életének második felében, politikai múltjának és törekvéseinek megtagadásával föláldozta volna mindazt, a miért a mohácsi vész előtt harczolt és lelkesedett. Hogy kudarczot vallott az a politikája, melylyel az ország függetlenségét, a magyar faj uralmát, a kath. egyház épségét biztosítani és megoltalmazni akarta. Föláldozta pedig, életírója szerint, elsősorban is a nemzeti királyság eszmé» Werbőczi István. Irta Fraknói Vilmos. Budapest 1899. (Magyar történeti életrajzok. Szerk. dr. Dézsi Lajos.)