Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1

12 KARÁCSONYI JÁNOS. Lodomér érsekről régen tudjuk, hogy ő szokott jelentéseket küldeni az apostoli széknek Magyarország állapotairól. Éppen azt veti szemére 1291. január 30-án a pápa, hogy IV. László halála után ezt a jó szokást abbahagyta.1

E jelentések egyike a Langlois úrtól felfedezett s különben az abban leírt tatárveszedelem miatt minden keresztény országot érdeklő levél. A benne foglalt események tulajdonképpen nem egészen ismeretlenek, de az érsek levelének olvasásánál mintha izzólámpák gyúlnának ki, s a küzdő személyek mintegy drámai erővel ütköznének össze. 1287 elején IV. László régi gonoszságait azzal tetézte, hogy nejét Erzsébetet, a nápolyi király leányát a Margitszigeten tömlöczbe csukatta, ő pedig nyiltan összeállott Edua nevű, szolgasorsú kedvesével. E gyalázatos cselekedet nem maradhatott sokáig titokban. Elterjedt annak híre és megérkezett Rómába is az apostoli székhez. IV. Honorius pápa mindjárt szeretett volna a szerencsétlen királyné segítségére sietni. Elkészíttette tehát a levelet és megbízta az esztergomi érseket, hogy a királynét a fogságból szabadítsa ki és neki jószágait szerezze vissza. A levél márczius 12-én már kész volt, de később valamit változtatni akart rajta a pápa és azért nem küldötte el.2

Nemsokára április 3-án meghalt, s az új pápa választása nagyon lassan ment. A szegény királyné helyzete még tűrhetetlenebbé vált s azért augusztus 2-án a bíborosok be sem várva az új pápa megválasztását, megújították IV. Honorius pápa rendeletét. Ez csakugyan megérkezett Lodomér érsekhez. A bíborosok egyúttal írtak Kőszeghy Henrik fiainak, az osztrák herczegnek és a cseh királynak is, hogy Lodomért támogassák.3 Hasonló rendelet ment a kalocsai érsekhez is.4 E levelek majd két hónap múlva érkeztek Magyarországba, de Lodomér érsek akkor sem mert magától érvényt szerezni azoknak, hanem összehívta az ország főpapjait és nemeseit Budára. Itt felolvasták az apostoli szék leveleit és a királyné sorsa annyira meghatotta az ország rendeit, hogy nem csupán kiszabadították őt méltatlan fogságából, hanem azt is elhatározták, hogy minden jövedelmét vissza kell adni. ; f

fj Ez azonban nem ment simán. Biztosan tudjuk, hogy Lodomér esztergomi és Gimesi János kalocsai érsek parancsára Monoszló Péter erdélyi püspök visszavette a királyné beszterczei jószágát a hozzátartozó harminczaddal és vámmal együtt.5 1 Theiner, Мстит. Hung. s. ill. I. 374. 2 Theiner, I. 156. 1. 3 Fejér, Cod. Dipl, V/3. 363. 1 V. ö. Urkund. zur Geschichte der Deutschen in Sieb. I. 163. 1. « Urk. I. 157., 163. Fejér Cod. Dipl. V/3. 364., 454.