Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1

A MÉRGES VIPERA ÉS AZ AX'ÍIMONIALIS. 13 Ennyit tudtunk eddig. Lodomér érsek most felfedezett leveléből azonban tudjuk, hogy az ország rendei még többet tettek, mert kénytelenek voltak vele. Csodálkozhattunk eddig, hogy IV. László, a vakmerő harczos, 1285 tavaszán semmit sem tett a tatárok kiűzésére. Nem olvassuk, hogy valahol csatára kelt volna velük, vagy legalább ő is segített volna űzni, hajtani őket. Most megtudjuk ennek az okát. Lodomér érsek nyiltan kimondja, hogy hiszen maga IV. László király hívta be a tatárokat ! Hogyan szállhatott volna tehát velük szembe ? »Nem elégítette őt ki — írja Lodomér — országa katholikusainak sok könyhullatással megsiratható vére, melyet, öt egész év óta folyton számos követet járatván oda, az így előidézett vad tatár rajtaütés ontott ki !« Micsoda szörnyű összeütközés volt e szerint a nemzet és királya között, hogy az ország első embere a királyt a tatárok behívásáról vádolja s nincs adatunk, hogy e borzasztó vádat enyhítsük. 1287 végén már megint úgy volt, hogy tatár sereget vezet be hazánkba és úgy gyilkoltatja le azokat, a kik féktelen vágyának ellenállani, vagy csupán ellenmondani mertek. De az országgyűlés beleegyezésével néhány főúr őt fogságba tette. László ezen fogságáról eddig nem tudtunk semmit ! De László fogsága nem sokáig tartott. Két nagyravágyó főúrnak nagy esküvésekkel vagyont, méltóságot igért és ezek 1288 február elején őt kiszabadították. Ámde mindenki elf or dúlt tőle és ő idegenekből álló seregével a Szepességre szorúlt. 1288 február 8-tól márczius 5-ig ott tartózkodott.1 Belátta azonban, hogy így még kedvelt kúnjai sem támogathatják, a zabkenyérhez és áfonyához pedig nem volt hozzászokva, tehát a békülés útjára lépett. Márczius 5-én már megerősítette a szepesi prépost azon jogát, hogy a tizedet a Szepesség minden rendű lakosától természetben szedheti be és felkérte Lodomér érseket, hogy e tekintetben hasonlóképpen intézkedjék, mert így »az ő teljesebb kegyelmét fogja nyerni«.2 Biztosítást nyerve az érsektől, hogy Esztergomban nem fogja bántani, márczius 15. táján egész kíséretével megérkezett Esztergomba és ott elkezdett alkudozni. Alkudozni kellett pedig azért, mert részint feleségének becsukásáért, részint Eduával való összefogása miatt, főleg pedig a tatárok behívása és pártolása miatt a kath. egyházból ki volt közösítve és így a magyarok társadalmi téren nem érintkezhettek volna vele. Viszont az érsek okulva a sok szomorú tapasztalaton, óvatosan akart el-J Zichy cs. ок. I. 65. Fejér V/2. 403. 1. 2 Fejér V/3. 403. 1.