Századok – 1910

Történeti irodalom - Lindner: Világtörténelme. Ism. Obál Béla 126

130 történeti irodalom. 130-sem zárkózhatik el a reformok elől. A XV. század zsinati eszméje, mint még a középkori universalismus képviselője, átmegy a XVI. századba s ez adja meg a jogalapot a vallási és egyházi reformácziónak. Bár ez is csak okozat, a már előbb megindult szellemi és gazdasági élet sajátságos fejlődésének eredménye volt, mégis az újkor legkiválóbb tényezőjévé lett, mert a középkor legnagyobb hatalmát, a »megmaradási energia« képviselőjét rázkódtatta meg s a »változás« és fejlődés eszméjét a legtöbb európai államban érvényesítette. Ennek a változásnak elfogulatlan rajzolásával foglalkozik a IV. és V. kötet, melyekben Lindner művészi történetírása tetőpontját éri el. Nem kevésbbé érdekes a VI. kötet, mely az európai egyensúly s az új államrendszer kialakulását, az új szellemi életet s végül Ázsia (China, Japán, India) s Afrika történetét tárgyalja, tphát a XVII. század közepétől a franczia forradalomig terjedő kort öleli fel. Két fő fejlődési irányt különböztethetünk meg e korban, az állami életet, a mely zsarnoki absolutismussá fejlődik ki s a szellemi életet, a mely viszont szabadságot s az egyéniség jogait követeli, a tudomány s a technika terén új eszméket, új eredményeket hoz létre. így a régi transcendentális világnézet mellett mindinkább kifejlődik és megerősödik a »tiszta emberi humanitás« eszméje, melyet a felvilágosodás férfiai a »művelt világ« közkincsévé tesznek. A továbbfejlődés azután ezt a két nevezetes tényezőt, az állami és szellemi életet a mai modern államban egyesíti s ennek erejét hatványozza. A modern gyarmatpolitika végül a többi világrészeket s így az egész földet egy nagy érdekközösségbe vonja. Ezzel valódi világtörténelmi folyamat indul meg Ennek az elbeszélése s a mai helyzet feltárása az utolsó három kötet feladata, melyek még sajtó alatt vannak s a legnagyobb érdeklődéssel várjuk megjelenésüket. Ezek után összefoglalva az eddigieket, mondhatjuk, hogy Lindner Világtörténelme mind tudományos, mind irodalmi s művészeti tekintetben kiváló alkotás, könnyű modorban, világosan van megírva s idegen anyanyelvűek is élvezettel olvashatják. A szerzőnek német és protestáns volta a munka egész alapirányában kifejezésre jut, de elfogultsággal nem vádolható, mert honfitársai s hitsorsosai, így pl. a reformátorok felett épp oly kritikát gyakorol, mint a római kath. egyház nagyjai felett s gyakran párhuzamba is állítja őket. A mi a magyar történelmet illeti, ebben is jártasnak bizonyul s az idevonatkozó, németül is megjelent — sajnos — még mindig igen csekély irodalmat idézi és felhasználja. Minden német történetíróiak azonban az a hibája, hogy a későbbi Habsburg-monarchia szempontjából ítéli meg és méltatja államiságunk fejlődését. (L. III. köt. 346 1.) Lindner