Századok – 1909

Tárcza. - Új könyvek - 84

TÁRCZA. 81) példánya«. E jegyzőkönyv 1871-ben Toldalagi Viktor tulajdona volt, s jelenleg az Erdélyi Múzeum-egylet könyvtárának kézirattárában van. A Székelyföld története és a székely intézmények terén kétségtelenül új korszakot alkot a határőrség szervezése ; nem kicsinylendő azért annak igaz történetét megismernünk. Következményei nagyjelentőségűek és mélyrehatók voltak s még napjainkig is éreztetik hatásukat. Csak hogy egyet említsünk : a nagymérvű kivándorlás, melyet előidézett, évtizedekig tartott utána s az abból összeverődött bukovinai székelység visszatelepítése éppen a mi korunkban került napirendre. Másfél évtized óta gyűjtött anyag kerül a történetkedvelő közönség elé ebben a kötetben, melynek egyharmada feldolgozás, kétharmada okiratközlemény. A munka két főrészre oszlik : a határőrség szervezésének elbeszélésére és az okirattárra. A feldolgozott rész tíz fejezetből áll, hogy világos és áttekinthető tagozással mutassa be a dolgok fejlődését s különböző phasisait, báró Buccow első kísérletétől, 1762-től, a szervezés s a zavarok okozói kipuhatolása végett folytatott bűnügyi vizsgálat befejezéséig, 1765-ig. Az Okirattár 1761-ben kezdődik s egészen 1776-ig terjed s ehhez csatlakozik a szervező bizottság hivatalos jegyzőkönyve 1763—64-ből ; a táblázatos kimutatás az első székely határőrezredekről s végül függelékben kivonatok Csík vármegye levéltárából (1764-- 1790-ig), főkép a kivándorlásról. A nagyérdekű munkát legközelebb ismertetni fogjuk. Ára 16 korona. — TAKÁTS SÁNDOR A magyar gyalogság megalakulása czímű művében érdekes könyvvel ajándékozta meg történetirodalmunkat a M. Tud. Akadémia. Ez az önálló fejű írónk, kinél alig ismeri valaki alaposabban XVI. és XVII. századi közművelődési viszonyainkat, megkísérli e művében legnagyobbrészt a bécsi régi udvari kamarai levéltár gazdag anyagából kihámozni a magyar gyalog katonaság első csiráit s ezeket a hajtókban vagy botos legényekben, majd az ezekből lett hajdúkban megtalálván, rendkívül élénk képet fest a Habsburg-ház első századainak hadügyi viszonyairól. Talán adatainak szerfölötti bősége okozza, hogy nem tud szabadúlni bizonyos egyoldalúságtól ; mindenütt csak magyart s a magyarnak halálos ellenségét, a németet látja. A török, ki nem kevésbbé pusztította nemzetünket, művében jóformán figyelmen kívül marad. Takáts nagy apparátussal fejti ki, mint vették fel a különféle néven szereplő gyalog katonák a hajdú nevet s mint lettek a naszádosok vagy sajkások is idővel vízi hajdúkká. A naszádosokkal kapcsolatban kíméletlen érdességgel támadja egyik érdemes tagtársunk, Szentkláray Jenő A dunai hajóhadak czímű munkáját s a benne olvasható adatokat meséknek, phantastikus leírásoknak mondja. Mi az igaz, mi nem, e súlyos vádakban, nem a mi dolgunk eldönteni ; nem is