Századok – 1909

Értekezések - FÖLDY-DOBY ISTVÁN: Földy-Doby Antal emlékezete 831

FÖLDY'DOBY ANTAL EMLÉKEZETE. 835 ki. Sószállító biztos lett atyám is, hatásköre az volt, hogy Nagyszőlőstől Váriig felügyelt a sóval terhelt tutajokra. Gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1869-ben egyezségre lépett a bankkal, hogy 1870 január 1-ével a sószállítás és eladás a magyar kincstár kezelésébe megy át és a bank sóíizleti tisztviselőit is tartozik a kormány átvenni. így jutott atyám kincstári szolgálatba. Az élesdi sóhivatalhoz nevezték ki mázsatisztté. Ezt a hivatali azonban sohasem állították fel és a tiszaujlaki sóhivatal kérelmére ott hagyták 1873 junius 30-ig, a mikor Homonnára helyezték át mint ellenőrt. Tizenkét évet töltött itt egész 1885 szeptember 5-ig, midőn sótárnoknak léptették elő és Bártfára helyezték át. Jó barátainak emléke, meg az a két sírdomb, a meiy a homonnai kis temetőben egymás mellé borult, a már javakorabeli embert Homonnára vonzották vissza, a hová saját kérelmére 1892 szeptember 6-án vissza is helyezték. Itt működött becsületben, tisztességben, a legnagyobb fokú pontosságban, a mely feljebbvalói teljes elismerését meghozta neki a homonnai sóhivatalnak 1903 május 1-én történt beszüntetéséig, a mikor nyugdíjazták. Mint nyugdíjas továbbra is Homoxmán maradt. Ezután csak munkáinak élt már, rendezgette feljegyzéseit, naplóit, levelezéseit, nagy családtörténeti munkáját, a melyet szíikös anyagi viszonyai mellett nem tudott kellően értékesíteni. Garast-garas mellé téve, hordta össze a forrásokat, éjt-nappalt összetett, csakhogy minél hitelesebb adatok birtokába jusson. Szájából vette ki úgyszólván a kenyeret, hogy tudományos és emberbaráti szenvedélyének eleget tehessen, könyvtárakat alapított és százszámra menő könyvekkel gyarapított, iskolákat, templomokat, szegény tanulókat, közművelődési egyesületeket ezrekkel segélyzett és végül az, a ki mindezt megtette, a ki életében csak jót és nemeset cselekedett, majdnem mindenkitől elhagyatva halt meg. 1907. év elején elveszti szemevilágát, a mikor a Századok egyik czímlapjára fájdalmasan jegyzi fel, hogy most már nem tudja »ezt a nagybecsű folyóiratot olvasni«. Gyermekei messze vannak tőle, az a ki mellette van, még reá, a megélemedett öreg emberre szorúl. De ő azért nem csügged, Istenbe vetett hittel, példás keresztényi türelemmel viseli sorsát, mert tudja, hogy Isten a benne bízókat sohasem hagyja el. Én segélyeztem anyagilag hosszú és kinos betegségében, a miről a sír szélén álló atyám megható szavakkal emlékezik meg leveleiben. így érte a nemes férfiút a halál 1908 január 25-én munkával telt élet után, a miért azonban jutalmat nem kapott soha. * * * 57*